526-os antiokheiai földrengés

526-os antiokheiai földrengés
Antiokheia I. Theodosius uralkodása idején (4. század vége)
Antiokheia I. Theodosius uralkodása idején (4. század vége)
Dátum526. május vége, valószínűleg május 28.
Felületi hullám magnitúdó7.0[1] Ms
Intenzitás8–9[2]
Érintett országokBizánci Birodalom
Károk, áldozatoka város összes épülete elpusztult, legalább 250 ezren haltak meg[3]
Az epicentrum elhelyezkedése
526-os antiokheiai földrengés (Törökország)
526-os antiokheiai földrengés
526-os antiokheiai földrengés
Pozíció Törökország térképén
é. sz. 36° 15′ 00″, k. h. 36° 06′ 00″36.25, 36.136.250000°N 36.100000°EKoordináták: é. sz. 36° 15′ 00″, k. h. 36° 06′ 00″36.25, 36.136.250000°N 36.100000°E

Az 526-os antiokheiai földrengés május 20-a és 29-e között, valószínűleg déltájban történt a Bizánci Birodalom egyik legfontosabb városában és környékén. A földrengésben és az azt követő napokig tartó tűzvészben Antiokheia összes épülete elpusztult, és legalább 250 ezer ember halt meg.

A térség szeizmológiája

A ma Törökországhoz tartozó Antakya városa szeizmikusan aktív térségben fekszik, az Afrikai-, az Arab- és az Anatóliai-lemezek közötti törésvonalak találkozási pontjának közelében. Az elmúlt kétezer év történeti feljegyzései arról tanúskodnak, hogy az i. e. 3. században alapított települést 150 évenként pusztító, a Mercalli-skálán 9–10. fokozatú földrengések rázták meg.[4]

A földrengés pontos dátuma

Az 526-os antiokheiai földrengés pontos dátumaként a történeti és szeizmológiai szakirodalomban két május végi nap szerepel: 20.[5] és 29.[1] Salamon és munkatársai mindkét napot közlik (20. vagy 29.),[6] Sbeinati, Darawcheh és Mouty egy 20. és 29. közötti napról beszél.[7]

A földrengés egyik fő történeti forrása a tanulmányait Antiokheiában végző és ekkor még valószínűleg ott is élő Malalasz János történetíró Krónikájának (Chronographia) 17. könyve. Malalasz utal rá, hogy a katasztrófa áldozócsütörtök ünnepén lehetett.[8] Bár nem állítja, hogy maga a földrengés is áldozócsütörtökön lett volna – amely abban az évben május 28-ra esett –, egy másik ponton az egyik szövegváltozat azonban erre utal. Malalasz szerint a túlélők pár nappal a katasztrófa után egy csodás égi jelnek voltak tanúi: „Az összeomlás utáni harmadik napon a Szent Kereszt jelent meg az égen a felhők között a város északi kerülete felett…”[9][10] A napjainkig fennmaradt egyetlen kéziratban[11] csupán ennyi szerepel, a Chronographia elveszett, de későbbi művekből rekonstruált egyházi szláv nyelvű fordítása[12] azonban „az összeomlás utáni harmadik nap”-ot vasárnapnak mondja („azazhogy vasárnap a nyolcadik órában”).[13][14]

A 6. századi, szír nyelven író történész, Epheszoszi János szerint a földrengés a hetedik órában, vagyis dél körül tört ki.[15]

A földrengés következményei

Malalasz János szerint a földrengés után csak a hegyek közelében lévő házak, valamint az Orontész folyó szigetén álló, Nagy Konstantin által alapított Domus Aurea, az Antiokheiai pátriárka katedrálisa maradt állva, a tűzvész azonban ezeket is elpusztította.[16] A Zuqnin-krónika szerint a katedrális mellett más templomok is átvészelték a földrengést kisebb-nagyobb károkkal – a Domus Aurea például az aljától a tetejéig kettérepedt –, de a tűzvészben mind elpusztultak.[17] A 6. század első évtizedeiben dolgozó Marcellinus comes Annalese szerint a tűz terjedését a felerősödött szél is segítette.[18] A 11. századi Kedrénosz György szerint a tűzvész hat napig pusztított,[19] Malalasz szerint a katedrális hét nappal a földrengés után égett le.[20][21]

Malalasz az áldozatok számát 250 ezerre teszi, és megemlíti, hogy közülük sokan vidékiek voltak, akik Krisztus mennybemenetelének ünnepe (áldozócsütörtök) miatt érkeztek a városba.[22][23] A szintén kortárs történetíró Prokopiosz 300 ezer áldozatról beszél.[24] Későbbi forrásokban (Chronicon anonymum ad annum Christi 819 pertinens, Nikiui János, Girgis Bar Hebraeus) a 255 ezres szám szerepel.[25]

Euphrasius, az antiokheiai pátriárka, összeomló házából egy forró szurokkal teli üstbe esett, amelyet tömlőkészítő iparosok használtak. A főpap maradványait csak azért tudták azonosítani, mert feje az üst szegélyén kívülre hanyatlott, s így nem égett le róla a hús.[26]

Antiokheia egyik külvárosában, Daphnében, valamint a közeli kikötővárosban, Seleucia Pieriában is omlottak össze épületek.[27][28]

A katasztrófa után

Malalasz szerint Justinianus császár a katasztrófa híre hallatán levette diadémját és palástját, később nyilvánosan is kimutatta gyászát: egy ünnepnapon diadémja és köpenye (klamisz) nélkül jelent meg a templomban, illetve nyilvános beszédben emlékezett meg a város pusztulásáról. A császár anyagi forrásokat is biztosított az újjáépítéshez.[29][30]

Euphrasius pátriárka utódjának a város lakosai Antiokheiai Ephraimot választották, aki vonakodva fogadta el a posztot. Ő felügyelte a Domus Aurea és más épületek újjáépítését[31][32], amelyet 528 novemberében egy újabb nagyobb erejű, de jóval kevesebb áldozatot követelő földrengés szakított meg.[33]

Malalasz arról is beszámolt, hogy az utórengések még másfél évig folytatódtak.[34][35]

A Seleucia Pieria-i kikötő a földrengés után használhatatlanná vált: geológiai vizsgálatok szerint a parton 0,7–0,8 méteres szintváltozás történt, az öböl pedig egészen a bejáratáig eliszaposodott.[36]

Jegyzetek

  1. ↑ a b NGDC
  2. ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 355. o.
  3. ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 355. o.
  4. ↑ Çaktı et al. 2011
  5. ↑ McBeath & Gheorghe 2007 140. o.
  6. ↑ Salamon et al. 2007
  7. ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 355. o.
  8. ↑ Malalas 1986 239. o.
  9. ↑ Malalas 1986 241. o.
  10. ↑ Meier 2007 256. o.
  11. ↑ Baroccianus, 128, c. 12, Oxford, Bodleian Library
  12. ↑ The Catholic Encyclopedia
  13. ↑ Malalas 1986 241. o.
  14. ↑ A szláv szövegváltozat egy másik ponton is eltér a vonatkozó mondatokban: a Szent Kereszt nem északon, hanem nyugaton tűnik fel benne.
  15. ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 355. o.
  16. ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 355. o.
  17. ↑ Chronicle of Zuqnin 45. o.
  18. ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 356. o.
  19. ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 356. o.
  20. ↑ Malalas 1986 239. o.
  21. ↑ Chronicle of Zuqnin 45. o.
  22. ↑ Malalas 1986 239. o.
  23. ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 355. o.
  24. ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 356. o.
  25. ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 356. o.
  26. ↑ Chronicle of Zuqnin 46-47. o.
  27. ↑ Malalas 1986 241. o.
  28. ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 355. o.
  29. ↑ Malalas 1986 241-242. o.
  30. ↑ Meier 2007 257. o.
  31. ↑ Martindale 1980 395. o.
  32. ↑ Andrade 2009 225. o.
  33. ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 356. o.
  34. ↑ Malalas 1986 241. o.
  35. ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 355. o.
  36. ↑ Erol & Pirazzoli 1992

Források

  • ↑ Andrade 2009: Andrade, Nathanael J. (2009). „The Syriac life of John of Tella and the frontier Politeia”. Hugoye: Journal of Syriac Studies 12 (2), 199–234. o. [2015. szeptember 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1097-3702. (Hozzáférés: 2012. május 11.)  
  • ↑ Çaktı et al. 2011: Çaktı, Eser; Murat Bikçe, Oğuz Özel, Cemal Geneş, Selçuk Kaçın & Yavuz Kaya: Antakya Basin Strong Ground Motion Network (PDF), 2011. (Hozzáférés: 2012. május 9.)
  • ↑ Chronicle of Zuqnin: Chronicle: Known Also as the Chronicle of Zuqnin, III., ford. Witold Witakowski (angol nyelven), Liverpool: Liverpool University Press (1996). ISBN 9780853237600 
  • ↑ Erol & Pirazzoli 1992: O. Erol & P. A. Pirazzoli (1992. november). „Seleucia Pieria: an ancient harbour submitted to two successive uplifts”. International Journal of Nautical Archaeology 21 (4), 317-327. o. DOI:10.1111/j.1095-9270.1992.tb00379.x. ISSN 1057-2414. (Hozzáférés: 2012. május 9.)  
  • ↑ Malalas 1986: Malalas, John. The Chronicle of John Malalas, ford. Elizabeth Jeffreys, Michael Jeffreys & Roger Scott; közreműködött Brian Croke, Jenny Ferber, Simon Franklin, Alan James, Douglas Kelly, Ann Moffatt & Ann Nixon (angol nyelven), Melbourne: Australian Association for Byzantine Studies (1986). ISBN 9780959362626. OCLC 15697279 
  • ↑ Martindale 1980: Martindale, J. R.. The Prosopography of the Later Roman Empire. Cambridge: Cambridge University Press (1980). ISBN 9780521201599. Hozzáférés ideje: 2012. május 11. 
  • ↑ McBeath & Gheorghe 2007: A. McBeath & A. D. Gheorghe (2007). „Meteor Beliefs Project: Notes from some early medieval annals”. Journal of the International Meteor Organization 35 (6), 139-142. o. ISSN 1016-3115. (Hozzáférés: 2012. május 11.)  
  • ↑ Meier 2007: Meier, M. (2007). „Natural Disasters in the Chronographia of John Malalas: Reflections on their Function - An Initial Sketch”. The Medieval History Journal 10 (1-2), 237–266. o. DOI:10.1177/097194580701000209. (Hozzáférés: 2012. május 9.)  [halott link]
  • ↑ NGDC: Significant Earthquake (angol nyelven). ngdc.noaa.gov. National Geophysical Data Center, National Oceanic and Atmospheric Administration. (Hozzáférés: 2012. május 8.)
  • ↑ Salamon et al. 2007: Amos Salamon, Thomas Rockwell, Steven N. Ward, Emanuela Guidoboni & Alberto Comastri (2007. június). „Tsunami Hazard Evaluation of the Eastern Mediterranean: Historical Analysis and Selected Modeling” (PDF). Bulletin of the Seismological Society of America 97 (3), 705-724. o. DOI:10.1785/0120060147. (Hozzáférés: 2012. május 7.)  
  • ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005: Sbeinati, Mohamed Reda, Ryad Darawcheh & Mikhail Mouty (2005. június). „The historical earthquakes of Syria: an analysis of large and moderate earthquakes from 1365 B.C. to 1900 A.D.”. Annals of Geophysics 48 (3), 347–435. o. DOI:2122/908. ISSN 1593-5213. (Hozzáférés: 2012. május 8.)  
  • ↑ The Catholic Encyclopedia: John Malalas (angol nyelven). newadvent.org. (Hozzáférés: 2012. május 11.)
  • Földrajz Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap