Coulomb-törvény

A Coulomb-törvény a fizikában két pontszerű elektromos töltés közti elektromos kölcsönhatásból származó erő nagyságát és irányát adja meg. A törvényt Charles Augustin de Coulomb francia fizikus igazolta kísérleti úton, torziós mérleggel végzett mérések segítségével. A töltött testek között fellépő erőhatást Coulomb-erőnek nevezzük. Két azonos előjelű töltés taszítja, két különböző előjelű töltés vonzza egymást.

Coulomb-erő vákuumban

Vákuumban két pontszerű elektromos töltés ( Q 1 {\displaystyle Q_{1}} és Q 2 {\displaystyle Q_{2}} ) között ható erő nagysága egyenesen arányos a két töltés szorzatával és fordítottan arányos a közöttük lévő távolság négyzetével.

Skaláris alakban

Coulomb megfogalmazásában

F = k Q 1 Q 2 r 2 {\displaystyle F=k\cdot {\frac {Q_{1}\cdot Q_{2}}{r^{2}}}} ,

ahol

F {\displaystyle F} a két töltés között fellépő erő,
Q 1 {\displaystyle Q_{1}} és Q 2 {\displaystyle Q_{2}} a töltések nagysága,
r {\displaystyle r} a töltések közti távolság,
k {\displaystyle k} a Coulomb-féle arányossági tényező, értéke k {\displaystyle k} ≈ 8,988·109 Nm2C-2.

A k {\displaystyle k} értékét szokás

k = 1 4 π ε 0 {\displaystyle k={\frac {1}{4\pi \cdot \varepsilon _{0}}}}

alakban is felírni. Az itt szereplő ε 0 {\displaystyle \varepsilon _{0}} a vákuum permittivitása (dielektromos állandója), értéke ε 0 = 8,854 187817 10 12 C 2 N m 2 {\displaystyle \varepsilon _{0}=8{,}854187817\cdot 10^{-12}\mathrm {\frac {C^{2}}{N\cdot m^{2}}} } .

Vektoriális alakban

Ha a pontszerű Q 1 {\displaystyle Q_{1}} töltés a koordináta-rendszer origójában, a Q 2 {\displaystyle Q_{2}} töltés pedig az r {\displaystyle \mathbf {r} } helyvektorral meghatározott pontban található, akkor a Q 2 {\displaystyle Q_{2}} töltésre ható erővektort az erő nagyságának és az r {\displaystyle \mathbf {r} } irányú egységvektornak a szorzataként kapjuk:

F = F e = 1 4 π ε 0 Q 1 Q 2 | r | 2 r ^ = 1 4 π ε 0 Q 1 Q 2 | r | 2 r | r | = 1 4 π ε 0 Q 1 Q 2 r 3 r {\displaystyle \mathbf {F} =F\cdot \mathbf {e} ={\frac {1}{4\pi \varepsilon _{0}}}\cdot {\frac {Q_{1}Q_{2}}{|\mathbf {r} |^{2}}}\cdot \mathbf {\widehat {r}} ={\frac {1}{4\pi \varepsilon _{0}}}\cdot {\frac {Q_{1}Q_{2}}{|\mathbf {r} |^{2}}}\cdot {\frac {\mathbf {r} }{|\mathbf {r} |}}={\frac {1}{4\pi \varepsilon _{0}}}\cdot {\frac {Q_{1}Q_{2}}{r^{3}}}\cdot \mathbf {r} } .

Coulomb-erő szigetelő anyagokban (dielektrikumokban)

Ha a két töltés között valamilyen szigetelő anyag (dielektrikum) található, akkor a szigetelőben mérhető F s z {\displaystyle F_{\mathrm {sz} }} erő nagysága a vákuumban mérhető F v {\displaystyle F_{\mathrm {v} }} erőnél kisebb. A két erő hányadosa az adott szigetelőre jellemző állandó. Ezt a hányadost az adott anyag relatív permittivitásának (relatív dielektromos állandójának) nevezzük. Jele ε r {\displaystyle \varepsilon _{r}} , képlettel:

ε r = F v F s z {\displaystyle \varepsilon _{r}={\frac {F_{\mathrm {v} }}{F_{\mathrm {sz} }}}} .

A fenti képletből és a Coulomb-törvény vákuumra vonatkozó alakjából a szigetelőanyagban fellépő erő nagysága kifejezhető:

F s z = F v ε r = 1 4 π ε r ε 0 Q 1 Q 2 r 2 {\displaystyle F_{\mathrm {sz} }={\frac {F_{\mathrm {v} }}{\varepsilon _{r}}}={\frac {1}{4\pi \cdot \varepsilon _{r}\cdot \varepsilon _{0}}}\cdot {\frac {Q_{1}\cdot Q_{2}}{r^{2}}}} .

Egy szigetelőanyag relatív permittivitásának és a vákuum permittivitásának szorzatát az adott anyag permittivitásának (dielektromos állandójának) nevezzük, jele ϵ {\displaystyle \epsilon } . Képlettel:

ε = ε r ε 0 {\displaystyle \varepsilon =\varepsilon _{r}\cdot \varepsilon _{0}} .

Ezek alapján a szigetelőanyagban fellépő Coulomb-erő nagysága:

F s z = 1 4 π ε Q 1 Q 2 r 2 {\displaystyle F_{\mathrm {sz} }={\frac {1}{4\pi \cdot \varepsilon }}\cdot {\frac {Q_{1}\cdot Q_{2}}{r^{2}}}} .

Megjegyzések

  • A Coulomb-törvény most tárgyalt alakjai gömb alakú testekre is érvényesek, ha az elektromos töltés egyenletesen oszlik el rajtuk. Ilyenkor a képletekben r {\displaystyle r} a gömbök középpontjának távolságát, illetve r {\displaystyle \mathbf {r} } a Q 1 {\displaystyle Q_{1}} töltésű gömb középpontjából a Q 2 {\displaystyle Q_{2}} töltésű gömb középpontjába mutató vektort jelenti.
  • A Coulomb-törvényhez hasonló a p 1 {\displaystyle p_{1}} és p 2 {\displaystyle p_{2}} mágneses pólusok között fellépő (magnetosztatikus) erőhatás mértékét megadó képlet:
F = 1 4 π μ p 1 p 2 r 3 r {\displaystyle F={\frac {1}{4\pi \mu }}\cdot {\frac {p_{1}p_{2}}{r^{3}}}\cdot \mathbf {r} }
ahol
F {\displaystyle F} a két mágneses pólus között fellépő erő,
p 1 {\displaystyle p_{1}} és p 2 {\displaystyle p_{2}} a mágneses töltések nagysága,
r {\displaystyle r} a töltések közti távolság,
μ {\displaystyle \mu } a közeg mágneses permeabilitása.

Jegyzetek

Források

  • Természettudományi lexikon I. (A–C). Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. Budapest: Akadémiai. 1964. 737–739. o.
  • ifj. Zátonyi Sándor: Fizika 10. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 2009. ISBN 978-963-19-6320-5
  • Bérces Gy., Erostyák J., Klebniczki J., Litz J., Pintér F., Raics P., Skrapits L., Sükösd Cs., Tasnádi P.: A fizika alapjai, Nemzeti Tankönyvkiadó 2009 ISBN 9631932753

További információk

  • Fizikakönyv.hu – Coulomb törvénye
  • Fizika Fizikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap