Cso Szongdzsin
| Ennek a személynek a koreai családneve a Cso. |
 | Ebben a szócikkben a koreai nyelvű szavak átdolgozott latin betűs és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani. |
| Cso Szongdzsin | |
 | |
| Született | 1994. május 28. (30 éves) Szöul |
| Állampolgársága | dél-koreai |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | Nemzetközi Frédéric Chopin Zongoraverseny (2015) |
| Zenei pályafutása | |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
| Műfajok | komolyzene |
| Kiadók | Deutsche Grammophon |
| Hangszer | zongora |
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Cso Szongdzsin témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Cso Szongdzsin (Jo Seong-jin), hangul: 조성진, Nyugaton: Seong-Jin Cho (Szöul, 1994. május 28. –) dél-koreai zongoraművész.
Élete, munkássága
Cso 1994-ben született Szöulban. Hatéves korában kezdett zongorázni, és 11 évesen adta első koncertjét. 2008-ban megnyerte a fiatal zongoristák számára kiírt moszkvai Nemzetközi Frédéric Chopin versenyt, miként a 2009-es Hamamacui Nemzetközi Zongoraversenyt is, ahol 15 évesen ő volt a verseny addigi legfiatalabb győztese. 2011-ben a harmadik helyezést szerezte meg a moszkvai Nemzetközi Csajkovszkij Versenyen, majd 2014-ben a Tel-Aviv-i Arthur Rubinstein Nemzetközi Zongora-mesterversenyen szintén harmadik lett.[1] 2012-ben Párizsba költözött, és 2015-ig Michel Béroffnál tanult a Conservatoire National Supérieur de Musique-ben.[2] 2015-ben a varsói XVII. Nemzetközi Chopin zongoraverseny megnyerésével elindult nemzetközi karrierje. Az első koreai volt, aki győzött ezen a versenyen.[3] A játékát felvette Deutsche Grammophon lemezkiadó, és megjelentette CD-n. A kiadvány Dél-Koreában a poplisták első helyére ugrott, Lengyelországban pedig aranylemez lett. A kiadó ezt követően szerződést kötött Csóval, és 2016-ban – igaz, a Chopin Institute után – kiadta hivatalos debütáló albumát. Ezen is Chopint játszott: az 1. zongoraversenyt (a Varsói Filharmonikus Zenekart Jacek Kaspszyk dirigálta) és a négy balladát.[1][4]
2016 nyarán a Vlagyivosztoki Mariinszkij Nemzetközi Fesztiválon lépett fel a Mariinszkij Zenekarral és Valerij Gergijev karmesterrel.[5] A 2016–2017-es szezonban Ázsiában turnézott a Philharmonia Zenekarral és Esa-Pekka Salonennel, Európában pedig az Orosz Nemzeti Zenekarral és Mihail Pletnyovval.[1] Azóta a világ legrangosabb koncerttermeibe hívják fellépésre, például a New York-i Carnegie Hallba, az amszterdami Concertgebouw-ba, a berlini Philharmonie Kammermusiksaalba, a Bécsi Konzerthausba, a tokiói Suntory Hallba, a Los Angeles-i Walt Disney Hallba, a müncheni Prinzregententheaterbe, a stuttgarti Liederhallébe, a párizsi Theatre des Champs-Élysées-be, a bregenzi Festspielhausba, a genfi Victoria Hallba, a Milánói Scalába, a San Franciscó-i Herbst Theatre-be, a londoni Wigmore Hallba, a Szöuli Művészeti Központba és számos fesztiválra.[2] Együttműködött a Müncheni Filharmonikusokkal, a Cseh Filharmonikusokkal, a Concertgebouw Zenekarral, az NHK Zenekarral, valamint jelentős karmesterekkel, köztük Csong Mjonghun (Jeong Myeong-hun)nal, Lorin Maazellel, Mihail Pletnyovval és sokan másokkal.[5] A Deutsche Grammophon kiadásában 2017-ben megjelent egy Debussy-lemeze, 2018-ban pedig egy Mozart-albuma. A kritika mindkettőről elismeréssel szólt. A 2020-as év nagy vállalkozása volt a The Wanderer című lemez, amin Schubert, Berg és Liszt darabjait játszotta.[1]
Csót nemzedéke egyik legismertebb művészének tartják, aki előtt még hatalmas karrier áll.[3] Rendkívüli tehetséggel és veleszületett zeneiséggel rendelkezik, és a jelenlegi zenei élet egyik meghatározó művészének számít.[6] Kristályosan csengő és fényt árasztó zongorahangjával elkápráztatja a közönséget.[7] Maga úgy nyilatkozott, hogy „Teljesítményemet mindig az akusztika, a zongora és a közönség befolyásolja. Ha a terem akusztikája jó, a zongora jó állapotban van és a közönség komolyan hallgat, akkor nagyon jól érzem magam”.[3]
Cso Szongdzsin (Jo Seong-jin) Berlinben él.[5] „Szeretek Berlinben élni – mondta –, és … elmondhatom, hogy otthon érzem magam.”[3]
Felvételei
Válogatás az AllMusic listája alapján.[4]
| Megjelenés | Tartalom | Közreműködők | Kiadó |
|---|---|---|---|
| 2015 | Cso Szongdzsin (Jo Seong-jin): Winner of the 17th International Fryderyk Chopin Piano Competition, Warsaw 2015 | Deutsche Grammophon | |
| 2016 | Chopin: Koncert e-moll; Ballada F-dur op. 38; Fantazja f-moll; Mazurki | Warsaw Philharmonic Orchestra, Jacek Kaspszyk | Fryderyk Chopin Institute |
| 2016 | Chopin: Piano Concerto No. 1; Ballades | London Symphony Orchestra, Gianandrea Noseda | Deutsche Grammophon |
| 2017 | Debussy (Images I-II, Children's Corner, Suite bergamasque, L'Isle joyeuse) | Deutsche Grammophon | |
| 2018 | Mozart: Piano Concerto No. 20 K.466; Sonatas K.281 & K.332 | Chamber Orchestra of Europe, Yannick Nézet-Séguin | Deutsche Grammophon |
| 2020 | The Wanderer: Schubert: Wanderer Fantasy in C major, Berg: Piano Sonata op. 1, Liszt: Piano Sonata in B minor | Deutsche Grammophon |
Jegyzetek
Források
- ↑ Morita: Patsy Morita: Seong-Jin Cho: Biography. allmusic.com. (angolul) AllMusic (2020) (Hozzáférés: 2020. november 6.)
- ↑ Schmid: Seong-Jin Cho: Biography – About the artist. kdschmid.de. (angolul) KD Schmid (Hozzáférés: 2020. november 6.) arch
- ↑ Mariinsky: Seong Jin Cho: Piano. mariinsky.ru. The Mariinsky Theatre (2018) (Hozzáférés: 2020. november 6.)
- ↑ Verbier: Seong-Jin Cho: Biography. verbierfestival.com. (angolul) Verbier Festival (Hozzáférés: 2020. november 6.)
- ↑ Helle: Julius Heile: Nachgefragt: Seong-Jin Cho. ndr.de. (németül) Norddeutscher Rundfunk (2017. december 11.) (Hozzáférés: 2020. november 6.)
- ↑ Narancs: Seong-Jin Cho: The Wanderer. magyarnarancs.hu (2020) (Hozzáférés: 2020. november 6.)
- ↑ AllmD: Seong-Jin Cho: Discography. allmusic.com. (angolul) AllMusic (2020) (Hozzáférés: 2020. november 6.)
Komolyzenei portál
Korea-portál
