Epidaurosz (Argolisz)

Ez a szócikk az argoliszi ókori görög városról szól. Hasonló címmel lásd még: Epidaurosz (egyértelműsítő lap).

Epidaurosz
Világörökség
Az epidauroszi színház
Adatok
Ország	Görögország
Típus	Kulturális helyszín
Kritériumok	I, II, III, IV, VI
Felvétel éve	1988
Elhelyezkedése
Epidaurosz Pozíció Görögország térképén
é. sz. 37° 36′, k. h. 23° 05′37.6, 23.08333333333337.600000°N 23.083333°EKoordináták: é. sz. 37° 36′, k. h. 23° 05′37.6, 23.08333333333337.600000°N 23.083333°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Epidaurosz témájú médiaállományokat.

Epidaurosz az ókori Görögország egyik városa volt, Argoliszban a tenger mellett a Szaróni-öbölben. A mai Epidavrosz város az ókori helyszín mellett épült.

Történet

Epidaurosz független volt Argosztól egészen a római korig. A körülvevő kis területtel együtt Epidauria volt a neve. Arról volt nevezetes, hogy állítólag itt született Apollón fia, a gyógyító Aszklépiosz, akinek a szentélye nem messze a várostól helyezkedett el. Híres volt a színháza is, amelyet jelenleg ismét használnak. Az epidauroszi Aszklépiosz-kultuszról írásos emlékek maradtak fent a Kr. e. 6. századból.

Az epiaduroszi aszklepieion volt a legnevezetesebb gyógyító hely az ókori világban. A peripterosz típusú templom Kr. e. 380-375 között épült; építésze Theodotosz volt. A templom szobrászati díszeit Timotheosz vezetésével készítették. Ide jöttek a beteg emberek gyógyulást remélve. A megfelelő gyógymód megállapításához el kellett tölteniük egy éjszakát az enkoimitiria-ban, egy nagy hálóteremben. Álmukban tanácsot kaptak az istentől, hogy mit kell tenniük az egészségük visszanyerése érdekében. A közelben ásványvíz forrás is található, amelyet szintén használtak a gyógyításban.

Aszklépiosz virágzásnak indította a szentélyt, amelyet a Kr. e. 4. és 3. században kibővítettek és átalakítottak. Kr. e. 87-ben Lucius Cornelius Sulla kifosztotta a szentélyt, és a kincseket a katonáinak ajándékozta. Kr. e. 67-ben kalózok dúlták fel a szentélyt. A 2. században a szentély újra fellendült a rómaiak alatt, de 395-ben a gótok I. Alarich nyugati gót király vezetésével ismét feldúlták a színházzal együtt.

A kereszténység elterjedésével a epidauroszi szentély az 5. századig tovább működött keresztény gyógyító központként.

Az Aszklépiosz teremtette gazdagság lehetővé tette a "civil" építkezést is: az óriási színházat Polükleitosz tervezte a Kr. e. 4. században. Az eredetileg 34 sort a római korban további 21 sorral bővítették, így 14 000 néző befogadására volt alkalmas, s már az ókorban is a legszebb arányú színházépületnek tartották.

Források

• Magyar Nagylexikon 7. kötet. Magyar Nagylexikon Kiadó 1998. ISBN 963-85773-5-5
• Peter Levi: A görög világ atlasza. Helikon Kiadó 1884. ISBN 963-208-323-7

További információk

• Aszklépiosz szentélye Epidauroszban
• Útikalauz (angol)
• Képek
• Aszklépiosz szentélye az UNESCO világörökség honlapján (angolul)