Hellenisztikus filozófia

Hellenizmusnak nevezzük a görög történelem azon szakaszát, amely Nagy Sándor hódításaitól (i. e. 336–323) a Római Birodalom kiépüléséig tartott (i. e. 30). A hellenisztikus filozófia határait Arisztotelész halálától (i. e. 322) az újplatonizmus kialakulásáig (3. század) tartjuk.

Hellenisztikus filozófiai iskolák

Karneadész szobrának az athéni fórumon, kb. i. e. 150 körül állított példány római másolata

Platonizmus

Platón filozófiájára, különösen ideatanára épülő filozófiai irányzat.

Peripatetikusok

Arisztotelész követőinek, tanítványainak tanításai. A hellenizmus korában a peripatetikusok inkább filológiai és biográfiai tevékenységükről nevezetesek, majd az i. e. 1. században, amikor Arisztotelész művei újra hozzáférhetővé váltak, visszatértek a filozófiai kutatásokhoz.

Cinikusok

Az 1774-es tivoli ásatáson talált Antiszthenészt ábrázoló szobor
Bővebben: Cinikusok

A cinikus filozófusok Antisztenész athéni követői voltak. Az iskola a nevét a görög künikosz, latin cynicus 'kutya' jelentésű küon szótól kapta. Képviselői a görög társadalom különböző rétegeiből kerültek ki, s elvetették a társadalom normáit. Életformájuk mintája kóbor ebek mindennapjai voltak. A boldogság alapjának a tárgyi javakról való lemondást tekintették.

Kürénéi hedonista filozófiai iskola

Bővebben: Kürénéi hedonizmus

A kürénéi hedonista iskola alapítója Szókratész egyik tanítványa, Arisztipposz volt. Az iskola nevét a görög „hédoné” szóból képezték, melynek jelentése: élvezet, gyönyör.

Epikureusok

Epikurosz mellszobra. Valószínűleg Itáliában készült, valamikor a 2. század folyamán. Jelenleg a Louvre-ban látható
Bővebben: Epikureizmus

Az epikureizmus Epikurosz filozófiájára épülő irányzat volt. Az iskola gondolatai később felelhetők Lucretius és Horatius műveiben is. Főbb képviselők:

Sztoikusok

Bővebben: Sztoikus filozófia

A sztoa mint filozófiai irányzat a hellenizmustól a kései ókorig nagy befolyást gyakorolt. A filozófiát logikára, fizikára és etikára osztották fel.

Története három korszakra tagolható:

  • Első korszak kifejlesztette és kiteljesítette a sztoikus rendszert. Fontosabb képviselői:
  • A középső korszakot Panaitiosz uralta, akinek munkásságával a görög filozófia bevonult Rómába. Képviselők:
  • A kései korszak képviselői vizsgálódásaik középpontjába morális kérdéseket állítottak. Főbb képviselők:

Szkeptikusok

Sextus Empiricus (bronzmedál)

A hellenisztikus filozófia azon gondolkodóit soroljuk ide, amelynek tagjai kételkedtek abban, hogy érzékeink és értelmünk révén képesek lennénk a dolgok természetének megismerésére, s ezért ítéleteink felfüggesztését javasolták. A szkeptikus filozófia alapja támadás volt minden olyan filozófia ellen amely azt állította magáról, hogy képes feltárni az igazságot.

A szkeptikus filozófián belül három irányzatot különböztethetünk meg:

Eklekticizmus

Cicero (római szobor másolata)

A görög eklektó, 'válogat' szóból kapta a nevét. Különösen a késői görög és alexandriai filozófiában volt jellemző. Azokat a filozófusokat soroljuk ide, akik sem egységes elvre épülőfilozófiai rendszert nem alkottak, sem pedig egyes filozófusokhoz nem csatlakoztak, hanem a különböző rendszerekből átvették mindazt, ami számukra helyesnek tűnt.

Hellenizált zsidóság

Újpüthagóreusok

A újpüthagóreusok, Püthagorasz a számokról, mint „őselvről”, mint a világ ősprincípiumairól szóló nézetét fejlesztették tovább. Meglátásuk szerint a számok közvetítők Isten és a világ közt.

  • Apollóniosz (filozófus) (40 – 120)
  • apameai Nunéniusz (2. század)

Hellenizált keresztények

Neoplatonizmus

Bővebben: Neoplatonizmus

A neoplatonizmus (kb. 250 – 550) a pogány ókor utolsó erőfeszítése arra, hogy egy olyan, mindent magába foglaló filozófiai rendszert alkosson, amely kielégítheti az ember minden szellemi igényét. Az iskola kísérletet tett arra, hogy átfogó, koherens képet adjon a világról és a világban helyet foglaló emberről. Érdekessége, hogy egy olyan istenségbe (vagy alapelvbe) vetett hitet tanított, amely olyan forrás, amelyből minden úgy áramlik ki, hogy eközben soha sem különül el tőle. Ez az emanáció (kiáramlás) a teremtés, amely kiapadhatatlan, akaratlan és időtlen aktus.

Lásd még

Források

  • Atlasz – Filozófia (1999), Athenaeum Kiadó . ISBN 9638596236
  • Bertrand Russell (2004): A nyugati filozófia története Göncöl Kiadó. ISBN 9639183482
  • Filozófiai kisenciklopédia (1993), Magyar Könyvklub, ISBN 9630936739
  • Görög gondolkodok 3 – A cinikus és a megarai filozófia (1994), Kossuth Könyvkiadó. ISBN 9630937522
  • Görög gondolkodok 4 – A kürénéi hedonizmus (1995), Kossuth Könyvkiadó. ISBN 9630937328
  • Rathmann János (1996): Idegen szavak a filozófiában; Nemzeti Tankönyvkiadó. ISBN 9631875148
Sablon:Filozófia
  • m
  • v
  • sz
Általános
Filozófiaportál · kategória lista ·
a filozófia története: ókori filozófia (hellenisztikus, sztoikus)  · középkori filozófia (skolasztikus)  · újkori filozófia · kortárs filozófia
Régiónként,
kultúránként
Listák
Ágak
Filozófiák
nevelésfilozófia · földrajzfilozófia · történelemfilozófia · filozófiai antropológia · irodalomfilozófia · matematikafilozófia · elmefilozófia · metafilozófia · fizikafilozófia · pszichológiafilozófia · technológiafilozófia · a háború filozófiája
Iskolák
Filozófia az interneten: az ELTE filozófia szakos hallgatóinak oldala · Filozófia.lap.hu · Gondolkodom.hu · a Stanfordi Egyetem enciklopédiája
  • filozófia Filozófiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap