Johann Schweigger

Johann Schweigger
Született	1779. április 8.[1] Erlangen
Elhunyt	1857. szeptember 6. (78 évesen)[1] Halle
Állampolgársága	Bajor Választófejedelemség (1779. április 8. – 1805. december 31.) Bajor Királyság (1806. január 1. – 1857. szeptember 6.)
Foglalkozása	fizikus kémikus matematikus feltaláló egyetemi oktató filozófus
Iskolái	Erlangen–nürnbergi Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Schweigger témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Johann Salomo Christoph Schweigger (Erlangen, 1779. április 8. – Halle, 1857. szeptember 6.) német fizikus.

Élete

Szülővárosában, Erlangenben végezte tanulmányait, 1800-ban pedig az ottani egyetemen magántanár lett. 1803-ban a bayreuthi gimnáziumra hívták meg, ahol fizikát és matematikát adott elő; 1811-ben Nürnbergbe ment a műszaki iskolához, 1817-től kezdve az erlangeni egyetemen adta elő a fizikát és kémiát, 1819-ben pedig a hallei egyetemre ment.

1815-ben a Leopoldina Német Természettudományos Akadémia tagjává választották.^[2]

Munkássága

Schweigger az elektromágnesség terén szerzett magának érdemeket. Legfontosabb találmánya a multiplikátor. Schweigger az elsők közé tartozik, akik a voltaelektrométert alkalmazták. A Sömmering-féle telegráfon olyan javítást eszközölt, mely megengedte, hogy a feltalálótól tervezett 27 huzal helyett kettővel ki lehessen jönni. 1811-ben a Journal für Chemie und Physik szerkesztését vette át. Schweigger igen élénk irodalmi tevékenységet is kifejtett.

Nevezetesebb munkái

• Über Elektromagnetismus und d. elektromagnet. Multiplicator;
• Einleitung in die Mythologie auf dem Standpunkte der Naturwissenschaft (Halle, 1863);
• Über naturwissenschaftliche Mysterien in ihrem Verhältnis zur Litteratur des Altertums (uo. 1843);
• Über das Elektron der Alten (Greifswald, 1847);
• Über stöchiometrische Reihen (Halle, 1853)

Jegyzetek

Források

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X