Kazár (település)

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Kazár (egyértelműsítő lap).

Kazár
Kazár látképe
Kazár címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Vármegye	Nógrád
Járás	Salgótarjáni
Jogállás	község
Polgármester	Gecse Ákos (független)[1]
Jegyző	Pollák József
Irányítószám	3127
Körzethívószám	32
Népesség
Teljes népesség	1637 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	58,74 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	30,39 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 02′ 56″, k. h. 19° 51′ 05″48.0489, 19.8514548.048900°N 19.851450°EKoordináták: é. sz. 48° 02′ 56″, k. h. 19° 51′ 05″48.0489, 19.8514548.048900°N 19.851450°E
Kazár Pozíció Nógrád vármegye térképén
Kazár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kazár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kazár község Nógrád vármegyében, a Salgótarjáni járásban.

Fekvése, földrajza

A vármegye északkeleti részén fekszik, a Kazár-patak partján, a megyeszékhely Salgótarjántól 7 kilométerre. A községet körülvevő hegyek, dombok geológiai szempontból egyidősek a Mátrával – húszmillió évesek. A Karancs–Medves térség földtani alapját képező oligo-miocén korú tengeri üledékek igen gyakran barnaszén telepekkel gazdagítják a föld belsejét.

Földrajzi érdekességei

Kazár legkülönlegesebb természeti adottsága a riolittufa, amely kb. 20 millió éve, a középső miocén korban keletkezett, tehát egyidős a Mátrával és a Karanccsal. Minden valószínűség szerint a Mátra vulkáni kitöréseinek szórt anyaga, ami a por mérettartománytól a néhány deciméteres rögökig terjed. A puha tufafelszínt a víz eróziós munkája formálta és benne bonyolultan ágazó árkokat szabdalt, közöttük kúpokat, gerinceket hagyva, ezt a geomorfológia Badlandnek nevezi. Ez utóbbi területeket a nagyobb méretű törmelékek védték meg a lepusztulástól. Száraz időben óvatosan, de jól be lehet járni a területet, esőzéskor azonban nem tanácsos rálépni sem, mert csúszik, mint a szappan és szinte letisztíthatatlanul ragad cipőre, ruhára.

Ugyanennek a dombvonulatnak a közeli részén egy másik földtani érdekesség is található. A megjelenésre is tetszetős földtani szelvény az ottnangi emelet felső részét és a kárpáti emelet bázisképződményeit mutatja be. A legfelső barnakőszéntelep fedőjében települő agyagos, majd homokos fedőképződményekben két padban Cardium (szívkagyló) fauna majd felette a finomszemcsés laza homokkőben Congeria ("kecskeköröm") maradványok figyelhetők meg. A műkedvelő érdeklődő számára mindebből talán csak maga a látvány érdekes, a szakemberek viszont – elemezve a rétegek elhelyezkedését, a bennük található élőlénymaradványokat – igen fontos következtetéseket vontak le az ország más, ehhez hasonló területeinek rétegtani értékeléséhez, a hajdani lagúnás területek üledékes kőzetei kialakulásának magyarázatához.

Éghajlat

A vármegye, így Kazár éghajlatát is a Cserhát alacsonyhegységi jellege határozza meg. A Karancs-Medves vidékének évi középhőmérséklete 8-9 °C, a tarjáni völgyben szeszélyes ingadozással.

Vízrajza

Nógrád vármegye vízfolyásokban gazdag, állóvizekben viszont szegény terület, csak kisebb tavai vannak. Kazár a Kazár-patak mentén épült, amely az év nagy részében alig látható ér, de olvadáskor és nagy esőzésekkor megduzzad. A közelben található tározótavak: Maconkai-tó, Mizserfa-Mátraszelei-tó, Mizserfai-tó, Kisterenyei-tó.

Érdekes vízföldrajzi különlegesség a szénsavas, kénhidrogénes forrás, a „csevice”, amely Kisterenyén található. Pásztón a 30 °C-os hévizet strandolásra használják.

Megközelítése

Csak közúton érhető el: Bátonyterenye felől, illetve Mátraszele érintésével a 2301-es, Zagyvapálfalva-Vizslás felől a 2302-es, Salgótarján belvárosa felől a 23 117-es úton; Mizserfa-Bányateleppel pedig 23 107-es út köti össze. Külterületeit északon érinti még a 2303-as és a 23 106-os út is.

Autóbusszal a Volánbusz 3026-os, 3044-es, 3045-ös és 3108-as járataival közelíthető meg.^[3]

Nevének eredete

Németh Gyula szerint a Kazár, Kozárd, Kozárom gyökerű helynevek a kavarok népnevét – korábban a kazárok kötelékébe tartoztak – őrizte meg.^[4] A kazárok neve pedig a görög kaiszar (καισαρ) szóalakon keresztül Caius Iulius Caesar nevéig megy vissza. Értelme szerint megegyezik tehát császár szavunkkal.^[5]

Jelenleg még kérdéses, hogy a község neve azonosítható-e az egykori, 6-8. század táján virágzó keleti birodalom „Kazária” népnevével, amely birodalom határán a magyar törzsek közvetlenül a honfoglalás előtt - Levédiában - szomszédokként éltek.

Alternatív magyarázatul szolgálhat az a tény, hogy mai csecsen nyelven a kazár szó "szép völgyet" jelent;^[6] ha a település neve a honfoglalás korából való, akkor az egyszerűen ótörök (=türk) nyelven utalhat völgybeli fekvésére. Némiképp ezt támaszthatja alá, hogy történelmi Magyarország, azaz a Magyar Királyság déli részén található egyik leglátványosabb völgy,^[7] az Al-Duna mészkő-sziklák közötti szorosa szintén a csupán egy betűben különböző "Kazán-szoros" nevet viseli.

Története

Kazár községről a legkorábbi írásos emlékek a 13. század elejéről származnak: 1220-ban Cazar néven emlegetik.

Feltételezhetően a falu helyén már kb. i. e. 1500. évben is létezett bronzkori telep, melynek köze lehetett az igen gazdag „pilinyi kultúrához”.

A 15-16. században Székvölgyi-, Szőrösi puszta (ma kazári külterületek) még önálló életet élő kistelepülések voltak a falu közvetlen közelében. 1526 után Bardóczok, Ragyóczyak, Berényiek voltak a falu földbirtokosai.

A Rákóczi-szabadságharcot követő időkben 16 magyar házat írtak össze Kazáron, de a 18-19. században, a Goszthonyi, Jankovich és Osztroluczky családok birtokossága idején jelentős fejlődésnek indult. A parasztporták, szegényes faházak, vályogépítmények mellett jelentős úrilakok épültek akkoriban.

1863-ban földrengés pusztított, 1873-ban kolera néptelenítette el a falut.

Kazár életében a 19. század második felében meghatározó személyiség volt a falu papja, Szabó István író, műfordító, aki 1857 és 1892 között dolgozott, publikált Kazári-pap néven. Homérosz nagy eposzait ő fordította elsőként magyarra, tagja volt a Tudományos Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak is.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Dr. Domonkos Imre (MSZMP)^[8]
• 1995–1998:
• 1998–2002: Molnár Katalin (MSZP-SZDSZ-MKDSZ)^[9]
• 2002–2006: Molnár Katalin (MSZP-SZDSZ)^[10]
• 2006–2010: Molnár Katalin (MSZP-SZDSZ)^[11]
• 2010–2014: Molnár Katalin (MSZP)^[12]
• 2014–2019: Gecse Ákos (független)^[13]
• 2019–2024: Gecse Ákos (független)^[1]
• 2024– :

A településen az 1994. december 11-i önkormányzati választáson nem sikerült polgármestert választani, mert az eredményt az arra illetékes szerv megsemmisítette.^[14]

Népesség

A település népességének változása:

2001-ben a település lakosságának 97%-a magyar, 2%-a szlovák, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.^[15]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,2%-a magyarnak, 5,6% cigánynak mondta magát (12,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 46,3%, református 1,3%, evangélikus 0,6%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 29,6% (19,5% nem nyilatkozott).^[16]

2022-ben a lakosság 92,9%-a vallotta magát magyarnak, 5,5% cigánynak, 0,2% románnak, 0,1-0,1% ukránnak, szlováknak, szlovénnek, horvátnak és németnek, 1,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 33,6% volt római katolikus, 0,9% református, 0,4% evangélikus, 0,1% görög katolikus, 2,2% egyéb keresztény, 0,8% egyéb katolikus, 23,5% felekezeten kívüli (38,3% nem válaszolt).^[17]

Ipar

A Székvölgy-pusztán már egészen korán - a 19. század közepén - elindult barnakőszén-bányászat mellett a lakosság elsősorban földművelőként, fakitermelőként, Salgótarjánban foglalkoztatott ipari munkásként élt. Az 1920-as években még sikerrel termelő bányákat a szénkészletek apadásával bezárták, majd 1938-1940 között a rendkívüli, háborús szénigények miatt újra megnyitották.

Az 1946-os „széncsata” eredményeként az 1945. évi termelés megkétszereződött a nógrádi szénmedencében, de még messze elmaradt az 1942-estől. A hat kazári bányaüzem 11 termelő bányájában 2015 fő dolgozott bányamunkásként.

1947 és 1955 között megnyílt Kazár térségében a „Polyós I. táró”, a „Polyós II. lejtős akna”, a „Szurdoki lejtős akna”, a „Tőkés lejtős akna”, a „György lejtős akna”, de 1950 és 1955 között meg is szűnt a termelés 3 bányában. Az 1950-es évekre már 10 850 főre rúgott a bányászok száma és a kitermelt szén mennyisége megkétszereződött.

Annak ellenére, hogy az 1960-as évek elején már a romló minőséget szolgáltató üzemek közé sorolták, még az 1963-1964-es tervekben is szerepelt a tervek között a „Székvölgy II. táró” és a „Margit VIII. bánya” megnyitása, amelyek együtt mintegy 3,5 millió tonnányi becsült szénvagyonnal 2000-ig megoldották volna salgótarjáni acélgyár, a vízválasztói erőmű energia-termelési, felhasználási gondjait.

A gázprogramra való átállásra való felkészülés keretében már 1967-ben jelentős bányabezárásokra került sor. A kis beruházási igényű bányák még 1985-ig dolgoztak külszíni fejtéseken.

A falu fejlődésének változatos történetéhez még hozzátartozik, hogy az 1929-es híres munkás megmozdulások, sztrájkok idején Baglyasalja, Somlyóbánya mellett Kazáron voltak a leghevesebb munkás és bányász megmozdulások.

A faluban 1956 őszén 150 bányász kezdeményezett tüntető felvonulást október 28-án, s már egy nappal később létrehozták a kazári bányaüzem 48 tagú munkástanácsát.

Szerencsésnek mondható, hogy a leghevesebb tüntetések, sztrájkok falujából hiába hívták a tragikus emlékezetű december 8-i salgótarjáni tüntetésre a bányászokat. Otthon maradtak, vártak Kovács László kazári főaknász javaslatára, így a kazári bányászok nem estek áldozatául a golyózáporba fulladt salgótarjáni tüntetésnek.

Nevezetességei

• palóckontyos parasztházak
• Az I. világháborús hősök emlékműve - Az I. világháborúba Kazárról 67-en vonultak be, a bevonultak többsége a losonci 25. gyalogezred katonája lett, ennek az ezrednek volt Nógrád vármegye keleti része az utánpótlási területe. Az 1936. november 9-én felavatott, Magos (Munk) Dezső építészmérnök által készített emlékoszlopon a vissza nem tértek nevei olvashatóak.
• Tájház – a palóc népviselet tekinthető meg
• Bányászház - a település bányászmúltjának állít emléket
• Kézművesház – a népi mesterségeket mutatják be (szövés, kosárfonás, korongozás)
• Magtár Közösségi Ház
• Bagi András vasaló- és öntvénykiállítása
• Mackó Kuckó - Mackó és baba gyűjtemény
• Gyűjtemények Háza
• Római Katolikus Templom
• Szabó István tudós pap emlékszobája
• Riolittufa

Jegyzetek

Források

• Kazár. (A település hivatalos oldala.)
• Németh Gyula (1930): A honfoglaló magyarság kialakulása. Budapest.
• Pál József (szerk.) (1997): Nógrád megye Kézikönyve. Handbook of Nógrád County. Ceba Kiadó.
• Róna-Tas András (1997): A honfoglaló magyar nép. Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Budapest.

További információk

• Kazár település hivatalos oldala.
• A Novohrad-Nógrád UNESCO Globális Geopark települései