Kfir

Kfir
Funkció	Vadászbombázó repülőgép
Gyártó	Israeli Aircraft Industries
Gyártási darabszám	220 felett
Ár	4,5 millió USD
Személyzet	1 fő
Első felszállás	1973. június
Szolgálatba állítás	1975
Szolgálatból kivonva	1996 ( Izraeli Légierő)
Méretek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	15,65 m
Fesztáv	8,21 m
Magasság	4,55 m
Szárnyfelület	34,80 m²
Tömegadatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szerkezeti tömeg	7285 kg
Max. felszállótömeg	10 415 kg
Hajtómű
Hajtómű	General Electric J–79–J1E gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő	52,89 kN
Teljesítmény	83,40 kW
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Max. sebesség	2440 km/h
Hatótávolság	770 km
Legnagyobb repülési magasság	17 700 m
Emelkedőképesség	233,3 m/s
Fegyverzet
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Beépített fegyverzet	2 db 30 mm-es DEFA 553 gépágyú, egyenként 140 db lőszerrel
Háromnézeti rajz
A Kfir C.2 háromnézeti rajza. Az alulnézeten láthatók a szárnyak előtt közvetlenül elhelyezett fix kacsaszárnyak, valamint a szárnyak belépőélének felénél lévő kutyafogak.
A Wikimédia Commons tartalmaz Kfir témájú médiaállományokat.

A Kfir (ivritül oroszlánkölyök) deltaszárnyú, szuperszonikus vadászbombázó repülőgép, melyet a francia Mirage III továbbfejlesztésével hoztak létre Izraelben, az 1970-es években.

Az új, nagyobb átmérőjű és rövidebb hajtómű miatt a törzs hátsó részét áttervezték, a függőleges vezérsík tövében egy kisebb légbeömlőnyílást alakítottak ki a hajtóművet hűtő levegő számára.

Az első, Kfir C.1 változatból csak 27 darab épült, ezt követte a C.2, amelyen több aerodinamikai finomítást végeztek. Az orr két oldalára egy-egy keskeny légterelő lemezt, a légbeömlőnyílások elejére leszerelhető kacsaszárnyakat építettek. A szárny belépőélét a szárny szélességénél kiugratták, az így létrejövő „kutyafognak” nevezett megoldás segít a levegőt a szárnyra terelni. A repülőgépnek jobb lett a manőverezőképessége, és rövidebb kifutópályáról is fel tudott szállni. Kettő kivételével az összes Kfir C.1-et a C.2 standardnak megfelelő szintre korszerűsítették. Összesen 185 Kfir C.2-t építettek, ebből több a Kfir TC.2 kétüléses gyakorlóváltozata volt. Ennek orra sokkal hosszabb volt, mint a francia Mirage IIIB-jé, mert a második ülés miatt eltávolított elektronikát a pilótakabin elé építették be, így a repülőgép képességei nem csökkentek. Hogy ne zavarja a kilátást, a gép orra lefelé hajlik.

A Kfir utolsó, sorozatban gyártott változata a C.7 volt, ezen a fegyverfelfüggesztő csomópontok számát kilencre növelték, elektronikáját folyamatosan korszerűsítették. A repülőgépeket mára kivonták a szolgálatból, egy részüket eladták.

Kfir C.10 néven kidolgozták a repülőgépek korszerűsítési programját, de ebből idáig senki nem vásárolt.^[1][2]

Megrendelő és üzemeltető országok

Izraeli Légierő

Ecuadori Légierő

10 C.2/TC.2-t vásárolt.

Kolumbiai Légierő

Először 13 C.7/TC.7-et vásárolt az 1970-es évek végén, majd a gépek számát tovább növelték. A gépeket bevetették a gerillák elleni harcokban, melynek során két gépet vesztettek. A 2000-es években a megmaradt 24 gépet Israel Aerospace Industries korszerűsítette, többek között új rádiólokátort beépítve. A repülőgépeket alkalmassá tették Python 5 és Derby légiharc-rakéták hordozására is.^[3]

Sri Lanka-i Légierő

Egy századnyi C.7 és TC.2 gépet vásárolt.

Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete

F–21 Lion néven 25 felújított C.1-est az Amerikai Haditengerészet és a Tengerészgyalogság bérelt.

Jegyzetek