Lev Andrejevics Arcimovics

Lev Andrejevics Arcimovics
Született	1909. február 12.[1] Moszkva[2]
Elhunyt	1973. március 1. (64 évesen)[3] Moszkva
Állampolgársága	orosz Szovjet-Oroszország szovjet
Foglalkozása	fizikus feltaláló egyetemi oktató
Kitüntetései	Sztálin-díj A Szovjetunió Állami Díja Lenin-rend Szocialista Munka Hőse Lenin-díj Munka Vörös Zászló érdemrendje American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja State Stalin Prize, 1st degree
Sírhelye	Novogyevicsi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Lev Andrejevics Arcimovics témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Lev Andrejevics Arcimovics (oroszul Лев Андреевич Арцимович) (Moszkva, 1909. február 12. – Moszkva, 1973. március 1.) szovjet atomfizikus, plazmafizikus, az Orosz Tudományos Akadémia tagja, a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, az American Academy of Arts and Sciences külföldi tiszteleti tagja.

Pályafutása

Elszegényedett nemesi családban született, apja statisztikát tanított az egyetemen. 1924-ben kezdte meg tanulmányait Minszkben az egyetem matematika és fizika karán. 1929-ben értekezést írt a karakterisztikus röntgensugárzás spektrumáról.

1930-ban indult tudományos pályája Leningrádban, a Fizikai és Technikai Intézetben, a későbbi Ioffe Intézetben. Témája a röntgensugárzás fizikája volt, vékony fémlapokon tanulmányozta a kis szögű röntgenszórást. 1933-ban a Magfizikai Kutatóintézet részecskegyorsító laboratóriumában vizsgálta a felgyorsított elektronok és az atommag kölcsönhatását. A következő években a gyors elektronok lelassulását és szétáramlását, a fékezési sugárzást, a lelassuló elektronok energiaveszteségét, valamint a gyors neutronok tulajdonságait vizsgálta.

A második világháború alatt infravörös sugárzást felhasználó elektronikus optikus (éjjellátó) eszközök fejlesztésén, és egyéb katonai védelmi feladatok megoldásán dolgozott. 1944-től a szovjet atomfegyver programban vett részt a Kurcsatov Intézetben. 1950-ben ő vezette a magfúziós kísérleteket az intézetben. 1952-ben kollégáival felfedezte a rendkívül magas hőmérsékletű plazma neutronsugárzását. 1956-ban ő irányította a tokamak magfúziós berendezés megépítését a Kurcsatov Intézetben. Holdkrátert neveztek el róla 1973-ban.^[4][5]

Kitüntetései

• Szovjetunió Állami Díja
• Lenin-díj
• Szocialista Munka Hőse
• Munka Vörös Zászló érdemrendje
• Lenin-rend
• Vörös Zászló érdemrend
• az Orosz Tudományos Akadémia tagja
• az Amerikai Tudományos Akadémia (American Acadamy of Arts and Sciences) külföldi tiszteleti tagja (1966)^[6]
• a Svéd Királyi Tudományos Akadémia tiszteleti tagja (1968)

Jegyzetek

Források

• Anton Boharov: Lev Andrejevics Arcimovics (orosz nyelven). warheroes.ru. (Hozzáférés: 2019. március 27.)
• Lev Arcimovics (orosz nyelven). peoples.ru. (Hozzáférés: 2019. március 27.)