Lucius Annaeus Seneca Maior

Lucius Annaeus Seneca Maior
Életrajzi adatok
Született	i. e. 54 Córdoba
Elhunyt	i. sz. 39 (92 évesen) Róma
Ismeretes mint	író szónok költő filozófus történész
Nemzetiség	római
Házastárs	Messi
Gyermekek	Lucius Annaeus Seneca Marcus Annaeus Novatus Marcus Annaeus Mela
Pályafutása
Szakterület	szónoklattan
Jelentős munkái	Oratorum et rhetorum sententiae, divisiones, colores Controversiae Suasoriae
A Wikimédia Commons tartalmaz Lucius Annaeus Seneca Maior témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk a szónok Senecáról szól. Hasonló címmel lásd még: Lucius Annaeus Seneca.

Lucius Annaeus Seneca Maior vagy az idősebb Seneca, Seneca, a rhétor (Corduba, Kr. e. 54 – Kr. u. 39) római szónok, író.

Élete

Tehetős hispániai lovagrendi családból származott. Kr. e. 43 után Rómában tanult retorikát, többek között Marullus és Arellius Fuscus iskolájában. Ezt követően visszatért Hispániába, ahol talán a császári adminisztrációban töltött be szerepet vagy birtokán gazdálkodott. Gyakran járt azonban Rómában.

Feleségétől, Helviától három fia született: Marcus Annaeus Novatus, Lucius Annaeus Seneca és Marcus Annaeus Mela, akinek a fia Lucanus, Nero korának leghíresebb költője volt.

Munkássága

Historiae

Historiae címmel történeti munkát tett közzé a Gracchusok korától saját koráig. A munka sokáig nem volt meg, ezért azt hitték, hogy nem maradt fenn, csak Suetonius és Lactantius idézeteiből ismert. 2018-ban a herculaneumi papíruszok vizsgálata során megtalálták a mű jelentős részét, talán az egészét.^[1]

Oratorum et rhetorum sententiae, divisiones, colores

Fő műve az Oratorum et rhetorum sententiae, divisiones, colores címen fennmaradt, tíz könyv törvényszéki mintabeszédrészletet (Controversiae) és egy könyv tanácsadó mintabeszédrészletet (Suasoriae) tartalmazó munka. A Controversiae 1., 2., 7., 9., és 10. könyve teljes egészében (előszó, kivonat, szöveg), míg a 3., 4., 5., 6., és 8. könyvnek csak a kivonata, valamint a 3. és 4. előszava maradt fenn. A Suasoriae hét tanácsadó beszéd részleteit tartalmazza.

Controversiae

Művének célja az Augustus korában működött rétorok bemutatása fiai számára, hogy példát állítson eléjük. A római ékesszólás szerinte Ciceróval jutott fel a csúcsra, utána egyre gyorsabban hanyatlik. Az egykori törvényszéki beszéd (oratio) és a későbbi iskolai beszéd (declamatio) között hatalmas különbség áll fenn, a declamationak semmi köze a való élethez. Ennek ellenére – elismerve történeti szükségességüket – összegyűjti azokat, fontos társadalom- és pedagógiatörténeti információkat is nyújtva ezzel.

A törvényszéki minta- vagy példabeszéd struktúrája a következő:

• A törvény
• A jogi eset, az ügy
• Sententiae – az egyes rétorok véleménye
• Divisio – a jogi felosztás
• Colores – az egyes rétorok stílusárnyalatai.

Suasoriae

A hét tanácsadó beszéd témája a következő:

1. Nagy Sándor átkeljen-e az óceánon vagy sem?
2. A háromszáz spártai azt fontolgatja, hogy vajon elmeneküljön-e Xerxes elől vagy sem?
3. Agamemnon azon tépelődik, hogy feláldozza-e Iphigeneiát vagy sem?
4. Nagy Sándor arról tanácskozik, hogy bevonuljon-e Babylonba vagy sem?
5. Az athéniek azon vitatkoznak, hogy lebontsák-e a perzsák legyőzésére állított szobrokat, mert Xerxész azt üzente, ha nem, akkor ellenük vonul.
6. Cicero azt fontolgatja, hogy bocsánatot kérjen-e Antoniustól.
7. Cicero azon gondolkodik, hogy elégesse-e műveit, annak fejében, hogy Antonius megkímélje életét?

A suasoriák abban térnek el controversiáktól, hogy Seneca csak a sententiát és a divisiót vizsgálja, a colort nem.

Jelentősége

Munkássága egyrészt irodalomtörténeti szempontból jelentős, mivel reális fényt vet a korabeli irodalmi életre, számos adatot őriz meg a korabeli alkotókról és alkotásaikból. Témái több későbbi irodalmi alkotásba is átszivárogtak. Stílustörténeti szempontból pedig rávilágít arra, hogy az ezüstkor stílusa a rétoriskolák műhelyeiben kezdett kialakulni, már Augustus korában. Pedagógiatörténeti szempontból rávilágít arra, hogy az iskolai oktatás előtérbe kerülése a növekvő számú tanulni kívánóval, szükségszerű folyamat.

Jegyzetek

Források

• Adamik Tamás: Római irodalom az ezüstkorban. Magyar Könyvklub, Budapest, 2002. 27-34. ISBN 963-547-562-4

További információk

• Leffler Sámuel: Római irodalomtörténet – A középiskolák felsőbb osztályai számára és a művelt közönség használatára, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. könyvkereskedése, Budapest, 1903, 156. o.
• Sebestyén Károly: A római irodalom története – szemelvényekkel magyar írók latin műfordításaiból, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. Udvari Könyvkereskedés Kiadása, 1902, 108. o.