M·CORE

Az M·CORE egy kis fogyasztású, RISC-alapú mikrovezérlő architektúra, a Motorola (most Freescale) fejlesztésében, amelyet beágyazott rendszerek alkalmazásaiban való felhasználásra terveztek. Bevezetése 1997 végén történt. Az architektúra a 32 bites belső adatutat 16 bites utasításokkal kombinálja,[1] és négyfokozatú utasítás-futószalagot tartalmaz. A kezdeti megvalósítások 0,36 mikronos eljárással készültek, és 50 MHz-es órajelen futottak.

Az M·CORE processzorok[2] felépítésükben a Princeton- avagy Neumann-architektúrát követik, amelyben a program és az adatsín közös, és az adatmemóriában elhelyezett utasítások végrehajtása megengedett. A Motorola tervezői az M·CORE processzorokat alacsony fogyasztású és nagy kódsűrűségű processzoroknak tervezték.[3]

Jegyzetek

  1. ↑ microRISC Engine, Programmers Reference Manual, Revision 1.0. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 30.)
  2. ↑ MCore2114, 2113, 2112, Advanced Information. [2014. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 30.)
  3. ↑ M•CORE Architectural Brief Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben. 1997.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a M·CORE című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

További információk

  • M•CORE / Applications Binary Interface Standards Manual (angol nyelven) (pdf) pp. 1–60. Freescale, 1997. [2014. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014)

Kapcsolódó szócikkek

  • Motorola
Ez a processzorral kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!