Méhlepény

A méhlepény (placenta) a méhlepényes emlősöket (Eutheria) a magzati életben tápláló, részben anyai, részben magzati eredetű szerv. A magzatburok, a korion (chorion) felületéről bolyhok nőnek be a méhnyálkahártyába, és annak vérrel telt üregeiből tápanyag és oxigén kerül a magzatba, a salakanyagok pedig az anya vérébe távoznak. A magzattal a méhlepényt köldökzsinór köti össze.

A méhlepény hormonjai előkészítik a méhet a szülésre és gátolják a további petesejtek érését. A méhlepény a magzat megszületése után 15-30 perccel eltávozik a méhből (placentáris fázis).

Kinézete, mérete

A kifejlett (megszületett) méhlepény lapos, korong alakú képződmény, átmérője 16–20 cm, vastagsága 2,0-2,5 cm, tömege mintegy 500 g. Magzati felszíne sima amnionhámmal borított, anyai felszíne egyenetlen, tagolt. A magzati felszín közepén tapad a köldökzsinór.

Részei, szerkezete

Magzati rész

A méhlepény magzati része (placenta fetalis) a korionlemez, amely a megtermékenyített és beágyazódott petesejtek fejlődése során, a magzatburok egy alkalmas helyzetű részéből alakul ki. A korionlemez közepén tapad a köldökzsinór, amelynek verőerei ebben a lemezben oszlanak el és vénája itt szedődik össze. A korionlemezből a méhlepény anyai része felé bolyhok nyúlnak, amelyek nagyobb törzsei tapadnak az anyai részen (tapadó bolyhok), ugyanakkor egyre vékonyabb ágakat bocsátanak az anyai vért tartalmazó boholy közötti (intervillosus) térbe. A kisebb bolyhok falán keresztül történik meg az anyagok kicserélődése az anyai és a magzati vér között. A két vért a bolyhok falának rétegei választják el egymástól. (Ezek a boholy felszínétől kiindulva a következők: szinciciotrofoblaszt (syncytiotrophoblast), citotrofoblaszt (cytotrophoblast; Langhans-féle sejtek), alaphártya (membrana basalis), a boholy magzati kötőszövete, a magzati kapilláris alaphártyája, a magzati kapilláris endothélium rétege.) A szinciciotrofoblaszt sejtek sajátos tulajdonságai közül kiemelendő: Ezek a sejtek képesek lebontani az anyai szöveteket, ezzel biztosítják egyrészt a beágyazódást, másrészt a méhnyálkahártya lebontásával az anyai vérrel kitöltött, bolyhok közötti tér kialakulását, az anyai erek falának lebontásával az anyai ereknek ezekbe terekbe való beömlését és ezáltal az anyai vérrel történő átáramlását. A boholy közötti térbe a méhnyálkahártyából visszamaradt sövények nyúlnak be, amelyek úgy osztják kisebb egységekre a méhlepényt, hogy a részek boholy közötti tere lényegében egységes marad. Ezek a kisebb egységek a kotiledók (cotyledo), a placenta 15-20 ilyen részből áll. Az egész boholy közötti teret trofoblaszt béleli. A trofoblaszt sejtek így közvetlenül érintkeznek az anyai vérrel, de az anyai szervezet nem kezeli őket antigénként. Szorosan tudnak kapcsolódni a bolyhok közötti terekbe ömlő, illetve innen elvezető anyai erek endothelium sejtjeihez. Azt, hogy az anyai szervezet immunológiailag nem reagál a magzat jelenlétére a placenta többféle mechanizmussal biztosítja. Ezek közül megemlíthető, hogy Neurokinin B-t termel, amely megakadályozza, hogy a szervezet felismerje az idegen antigént, ezenkívül a magzati oldalon szupresszor nyiroksejtek vannak, amelyek akadályozzák az anyai citotoxikus nyiroksejtek aktivitását az interleukin 2 gátlása útján. (Az anyai anti-Rh antitestek, amennyiben kialakulnak, bejutnak a magzati vérbe. Lásd: Rh-faktor).

Anyai rész

Az anyai részt (placenta materna) a terhes méh nyálkahártyája alkotja (decidua; hullóhártya). Nevét onnan kapta, hogy szüléskor leválik, és a placentáris szakaszban a placentával együtt leválik és kiürül.

Belső elválasztású működése

A méhlepény belső elválasztású (endokrin) funkcióval is bír. A következő fontos hormonokat termeli:

• Human Choriogonadotropin (hCG). Ez az első hormon, amelyet a méhlepény termelni kezd. Az anyai vérből és vizeletből az első kimaradt menstruáció idejére már kimutatható, azaz röviddel a beágyazódás megtörténte után, körülbelül a terhesség 10. napján. Ezt a hormont használják a terhességi tesztekhez. Ez előtti vagy utáni időszakaszokban fals negativitást mutathat. Csak a terhesség alatt van jelen. Biztosítja a progeszteron és ösztrogén termelődését, amely hormonok felelősek a méhnyálkahártya fennmaradásáért a terhesség alatt.
• Human Placentaris Lactogen (hPL) / Chorionalis Somatotropin. Ez a hormon elősegíti az emlőmirigyek felkészülését a tejtermelésre, emellett hozzájárul a magzat táplálásához szükséges anyagok anyai vérszintjének fenntartásához.
• Ösztrogén. Hozzájárul az emlőmirigyek laktációra való felkészüléséhez, valamint az anyaméh terhességnek megfelelő növekedéséhez.
• Progeszteron. Biztosítja a méhnyálkahártya fennmaradását a terhesség alatt. A méhizomzat összehúzódásainak gátlásával akadályozza a koraszülést.

Kapcsolódó szócikkek

• Belső elválasztású mirigyek
• Hormon
• Köldökzsinór
• Terhesség
• Vércsoport

Források

• Donáth Tibor: Anatómiai nevek (Medicina Kiadó 2005) (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963-243-178-7, helyes ISBN 963-242-178-7
• Henry Gray: Anatomy of the Human Body (Bartleby.com; Great Books Online)
• Lampé László: Szülészet-nőgyógyászat (Medicina kiadó Budapest 1987 ) ISBN 963-241-588-4
• Szentágothai János - Réthelyi Miklós: Funkcionális anatómia (Medicina Kiadó 1989) ISBN 963-241-789-5.)
• Eldra P. Solomon - Richard R. Schmidt - Peter J. Adragna : Human Anatomy & Physiology Ed. 2nd 1990 (Sunders College Publishing,

Philadelphia) ISBN 0-03-011914-6

• Blue Histology Archiválva 2010. december 1-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Méhlepény témájú médiaállományokat.

• Öregszik a méhlepény – cikk^{[halott link]}
• A méhlepény megszülése képekben