Makray László

Makray László
Igazmondó 1871. 215. l.
Született	1815. március 15. Széplak
Elhunyt	1876. március 30. (61 évesen) Felsőpestes
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus katonatiszt
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1866. március 24. – 1875. május 24.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Makray László témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Makray László, vízszentgyörgyi és felpestesi (Széplak, 1815. március 15. – Felpestes, 1876. március 30.) honvéd ezredes, országgyűlési képviselő, Makray Aladár országgyűlési képviselő apja.

Származása, pályája a szabadságharcig

Belső-Szolnok vármegyei középbirtokos családba született. Makray László és Cserei Klára fia. Már gyermekkorában a kézdivásárhelyi katonai nevelőintézetbe került, majd 1833 és 1844 között a császári és királyi hadsereg erdélyi kiegészítésű 50. gyalogezredében szolgált, ahol hadnagyi rangot ért el. 1844-ben lemondott tiszti rangjáról és megnősült. Felesége Torma Lujza, Torma József történész leánya, Torma Károly és Torma Zsófia régészek testvére.^[1] A szabadságharcig felpestesi birtokán gazdálkodott.

Szerepe az 1848–49-es szabadságharcban

1848 áprilisában részt vett a dési nemzetőrség szervezésében, majd nemzetőr századosi rangban Belső Szolnok és Doboka vármegye lovas nemzetőrségének parancsnoka volt.^[2] 1848 augusztusában lovascsapata a Kossuth-lovagok, a későbbi 15. (Hunyadi, majd Mátyás) huszárezred kötelékébe került, Makray pedig honvéd alszázadosi rangban az ezred így létrejött 2. századának parancsnoka lett. Alakulatával részt vett a november 13-ai szamosújvári, majd a november 16-ai szamosfalvi ütközetben.^[3] Az újjászervezett erdélyi hadsereg kötelékében végigharcolta Bem tábornok erdélyi hadjáratát. 1849. február 3-án, január 27-étől számítandó ranggal őrnaggyá léptették elő és ezrede őrnagyi osztályának parancsnokává nevezték ki. Április 8-án megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. Június 27-én, június 6-ai hatállyal Bemtől alezredesi rangot kapott és Bethlen Gergely utódaként átvette ezrede parancsnokságát. Ezredesi előléptetésének időpontja nem ismert. A szabadságharc végén a Gál Sándor parancsnoksága alatt álló észak-erdélyi hadtest maradványaival augusztus 20-án Zsibón csatlakozott Kazinczy Lajos hadosztályához. Kazinczy Lajos parancsára követként ő járt Grotenhjelm altábornagy táborában, hogy a fegyverletétel részleteiről tárgyaljon. A zsibói fegyverletétel után Aradon tartották fogva, ahol a császári hadbíróság halálra ítélte. Az ítéletet később 16 évi várfogságra változtatták. 1850 júniusában kegyelemmel szabadult.

Pályája a szabadságharc után

Szabadulása után birtokára visszavonulva gazdálkodott. A hatvanas évek elejétől tevékenyen részt vett Hunyad vármegye közéletében. Az 1864. évi Nagyszebenbe összehívott tartománygyűlésre Déva város megválasztotta képviselőnek, de a többi magyar képviselőhöz hasonlóan ő a gyűlésen nem jelent meg. A kiegyezés után tagja lett a Hunyad vármegyei honvédegyletnek. 1865-ben Déva országgyűlési képviselőjének választották. Három választási cikluson keresztül, 1875-ig képviselte a várost a magyar országgyűlésben.

Sajtó alá rendezte, előszóval látta el és Bauer őrnagy Bem tábornok főhadsegédének hagyományai 1848-1849-ből címmel kiadta volt tiszttársa, Bauer Lajos honvéd őrnagy emlékiratait. (Pest, 1870)^[4]

Jegyzetek

Források

• Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848–49, Budapest, 1983, ISBN 963-326-314-X, 228. o.
• Révai nagy lexikona XIII. kötet (Lovas–Mons). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1915. 314. o.  
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VIII. (Löbl–Minnich). Budapest: Hornyánszky. 1902.