Mesa Verde Nemzeti Park

Mesa Verde Nemzeti Park
Világörökség
A Sziklapalota látképe a Mesa Verde Nemzeti Parkban
Adatok
Ország	Amerikai Egyesült Államok
Világörökség-azonosító	27
Típus	Kulturális helyszín
Kritériumok	III
Felvétel éve	1978
Elhelyezkedése
Mesa Verde Nemzeti Park Pozíció Colorado térképén
é. sz. 37° 15′ 37″, ny. h. 108° 29′ 40″37.260347222222, -108.4944444444437.260347°N 108.494444°WKoordináták: é. sz. 37° 15′ 37″, ny. h. 108° 29′ 40″37.260347222222, -108.4944444444437.260347°N 108.494444°W
A Wikimédia Commons tartalmaz Mesa Verde Nemzeti Park témájú médiaállományokat.

A Mesa Verde Nemzeti Park az Egyesült Államok délnyugati részén, Colorado államban (Montezuma megye), Utah, Colorado, Arizona és Új-Mexikó államok határánál (Four Corners, „Négy sarok”) elterülő 211 négyzetkilométeres nemzeti park. A területet síkságok, kopár fennsíkok és sziklás dombok, valamint mély kanyonok alkotják. Ezen a vidéken három indián kultúra fejlődött: délen a mogollónoké, avagy a „hegyi népeké” (kr. u. 150-1500); a hohokamoké, avagy az „eltűnteké” (Kr. u. 300-1250); és az anasaziké, azaz az „ősöké”, vagy „régieké” (kr.e. 185-kr.u 1300). Az anasazi indiánok fénykorukban négy mai állam területét foglalták el, egészen Nevada déli részéig. A kanyonok meredek falaiba épített sziklafalvaik ma is állnak. A leglátványosabb és legismertebb település a 2600 méteres magasságban álló Sziklapalota (Cliff Palace). Ezt a kulturális értékét tekintve különlegesen gazdag – 4000 régészeti lelőhelyet, valamint rengeteg kő- és barlangrajzot rejtő – vidéket, 1906-ban Theodore Roosevelt elnök nemzeti parkká nyilváníttatta, és 1978 óta része az UNESCO világörökségi helyszíneinek.^[1]

Fekvése és földrajza

A Mesa Verde Nemzeti Park Coloradótól 30 kilométerre délre, a 160. számú út mentén Cortez és Durango között terül el.

A vidék vad, sziklás, 2600 méter magasan elterülő, boróka és fenyőerdővel benőtt fennsíkját a Rio Grande, a Green River, a Colorado és más folyók által évezredek során kivájt, mély kanyonok szabdalják. A meredek sziklafalak magassága 200 és 600 méter közötti.

Felfedezése

A spanyol hódítók a 16. században értek el a mai Egyesült Államok délnyugati vidékére és a Mesa Verde (spanyol = „zöld asztal”) fennsíkra. Ők nevezték el a területet és az őslakosokat is az itt talált falvak alapján pueblo (falu) indiánoknak.

Az ősi pueblók jelentős tárgyi és építészeti hagyatéka között nem maradtak írásos nyomok, arról hogy hogyan nevezték saját magukat. Korunk navaho indiánjai anasaziknak („ősöknek”) nevezik őket.

A anasazik jellegzetes, a kanyonok falain természetesen kialakult peremekre, barlangok és üregek köré épített „lebegő” sziklaházait 1888 decemberében két cowboy, Richard Wetherill és Charles Mason fedezte fel.

A leleteket elsőként Gustaf Nordenskiöld (a finn-svéd sarkkutató Adolf Erik Nordenskiöld fia) kutatta. Feltérképezte, lefotózta és szisztematikusan dokumentálta az omlásnak indult falvakat és lakótornyokat.^[2] Az itt talált tárgyak egy részét saját hazájába szállíttatta – ma a Finn Nemzeti Múzeumban láthatók –, amely tettéért rongálás vádjával letartóztatták. Szabadulása után 1893-ban visszatért Svédországba és kutatásainak eredményeit a The Cliff Dwellers of the Mesa Verde című könyvében jelentette meg. E munkája nyomán szerzett tudomást a nagyközönség a különleges indián falvak létezéséről. Nordenskiöld munkássága, régészeti körökben ma is vitatott, ám többen úgy vélik, hogy tevékenységével jelentősen hozzájárult a terület nemzeti parkká nyilvánításához, ezzel az Amerika területén talált legősibb kulturális leletek megőrzéséhez.

Az anasazik falvai

Az anasazi indiánok nagyjából 1600 évvel ezelőtt jelentek meg a Mesa Verde környékén; eredetileg a fennsíkon laktak, ahol a vadászatból és gyűjtögetésből éltek. Fokozatosan léptek előre a földművelés és állattenyésztés, a kézművesség (fonás, agyagedény-készítés) és a kereskedelem terén. A földet teraszos, öntözéses eljárással művelték, kukoricát, dinnyét, babot és paprikát termesztettek. Első lakóhelyeik földbe vájt gödörházak (pit houses) voltak, és 500-ig jukkarostokból kosarakat fontak – ez az ún. kosárfonó-periódus.

Később a talaj szintjén kezdtek kőből és sárból házakat építeni, és szép, fekete-fehér kerámiát készíteni – fazekas-periódus. A régi vermeket (kiva) meghagyták, a klán férfi tagjainak gyűlés- és szertartási helyéül. A padló egyik sarkában egy sipapunak („lélekalagútnak”) nevezett mélyedés volt; ez az Anyaistennő méhét jelképezte, amelyből az emberiség világra jött, és amely a közösség számára nélkülözhetetlen energiát árasztotta.

950 körül a falvakat áttelepítették a fennsíkok peremére, a kanyonok mellé, majd két évszázaddal később átköltöztek a sziklateraszok alatt meghúzódó nagy barlangokba, a szél és víz által kivájt üregekbe, ahová csak nagy nehézségek árán, létrák és kötelek segítségével lehetett fel-, illetve lejutni. Egyes helyeken a sziklák lábánál erődített falvakat hoztak létre.

Építészeti hagyatékuk alapján az anasazik fénykora 1100-1300 között volt. „A Mesa Verde Nemzeti park kanyonjaiban ma is látható impozáns építmények viszonylag rövid idő alatt, kb. 1190 és 1270 között épültek. Ezek már valóságos paloták a korábbi építményekhez képest, sok szobával, emeletekkel, ablakokkal, tornyokkal rendelkeztek. Építészetük csúcsát a 150 szobás Sziklapalota jelenti, amely több tucat családnak adott otthont.”^[3]

1276 és 1299 között igen súlyos aszály sújtotta a vidéket. E korszak után az anasazik váratlanul elhagyták falvaikat. 1770 körül a spanyol hódítást követően navaho és apacs indiánok telepedtek le a környéken; utódaik ma is itt élnek a rezervátumokban.

Az elnéptelenedés

Az anasazi falvak 1300 körül elnéptelenedtek, pontosabban a lakók elmenekültek. Olyan sietve távoztak, hogy még bútoraikat és személyes tárgyaikat sem vitték magukkal. Ezt a rejtélyes eseményt, amely a becslések szerint 50000 főt érintett, többféleképpen próbálták magyarázni: betudták a szárazságnak – de máskor is voltak aszályos időszakok; a túlzott demográfiai nyomásnak – de ekkor csak a fölösleges népesség távozott volna; más népek támadásának – de évszázadokon át senki sem foglalta el a falvakat; járványnak – ennek nincs nyoma a nekropoliszokban; új vallás kialakulásának, vagy az istenek akaratának – a Rio völgyében lezajlott migrációról csupán egyetlen legenda szól, de az sem ad magyarázatot. A legelfogadhatóbb oknak a 24 évig tartó aszály tűnik, mégis furcsa, hogy egy éhínség sújtotta nép javait hátrahagyva költözzön új helyre.

A főbb lelőhelyek

Az egész Mesa Verde régióban elterjedt „sziklaházak” (cliff dwellings) új stílust képviselnek az anasazik építészetében. A kanyonok adta természetes barlangok, üregek és sziklaperemek kihasználásával, homokkő és vályogtéglából épült, fatetővel ellátott házakat építettek egy közös udvar köré. Az udvart részben kivák foglalták el. Ezek a falvak tulajdonképpen egyetlen nagy épületnek tekinthetők, mert szorosan egymás mellé illetve két-, vagy három szinten egymás fölé falazott szobácskákból álltak. A falvak elrendezése egyszerű, az egyedi topográfiai környezet teszi őket különlegessé.

Sziklapalota

2600 méteres magasságban, a fennsík alatt futó meredek kanyon teraszán található Mesa Verde leglátványosabb faluromja a Sziklapalota (Cliff Palace). A palota 150 lakószobából, 23 kivából és a hozzájuk tartozó rakodóhelyiségekből áll. Körülbelül 400 ember élhetett a faluban. A lakóterület elülső oldalán nyitott terasz áll, itt zajlott a mindennapi élet: kerámiakészítés, szövés, kézimunkázás, magvak őrlése.

Hosszú ház

A Wetherill Mesa-i Hosszú ház (Long House) 50 szobából, 21 kivából áll, amelyek egy 90 méteres sziklába vájt ösvény mentén helyezkednek el.

Lucfenyő ház és Erkélyes ház

A Sziklapalotától nem messze, a Chapin Mesa mentén haladva még két településrom található. Az egyik, a Lucfenyő ház (Spruce Tree House) elnevezésű háromemeletes, 66 méter magas, 27 méter széles, több mint száz helyiséget magába foglaló anasazi falu.

A másik, ún. Erkélyes házban (Balkony House) a kétszintes, vakolt falú házak egy tágas, kövezett udvar köré épültek, amelyet mellvéd választ el a 200 méter mély szakadéktól. A belső helyiségek mérete 6-8 négyzetméter, alaprajzuk változó: téglalap, háromszög, vagy kör a legtökéletesebb helykihasználás szerint.

Négyzetes-tornyú ház

Mesa Verde legmagasabb épülete a Négyzetes-tornyú ház (Square Tower House).

Jegyzetek

Irodalom

• Rosemary Burton, Richard Cavendish: A világ száz csodája, Magyar Könyvklub, Budapest, 1992., Cliff Palace 158-159. oldal.
• Vass László: Egyre csak várják az Ute harcos ébredését 2009. 07. 07.
• Múlt-kor - Sikertelen reformok után tűntek el az anasazik 2008. április 23. 11:00
• Michael C. FitzGerald: "The Majesty of Mesa Verde" in Wall Street Journal, 2009 March 13, p. W12. (angolul)
• John : "Ancient Puebloan Southwest", Cambridge University Press, Cambridge 2004. ISBN 9780521788809 (angolul)
• David Grant Noble: "Ancient Ruins of the Southwest", Northland Publishing, Flagstaff, Arizona 1995. ISBN 0-87358-530-5 (angolul)
• Gustaf Nordenskiöld: Ruiner af Klippboningar I Mesa Verde's Cañons, Stockholm: P. A. Norstedt & Söner, 1893.
• Gustaf Nordenskiöld: The Cliff Dwellings of the Mesa Verde, Chicago: P.A. Norstedt & Söner, 1893. (angolul)
• Norman T. Oppelt: "Guide to Prehistoric Ruins of the Southwest". Pruett Publishing, Boulder, Colorado, 1989. ISBN 0-87108-783-9. (angolul)
• Ricardo Torres-Reyes: Mesa Verde National Park – An Administrative History – 1906–1970. National Park Service 1970 (online) (angolul)

További információk

• Érdekességek, Őslakosok - Pueblók
• Mesa Verde Nemzeti Park
• Mesa Verde National Park (official NPS site)] (angolul)
• Mesa Verde National Park Page Archiválva 2014. július 1-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
• Mesa Verde Digital Media Archive (creative commons-licensed photos, laser scans, panoramas), data on Spruce Tree House, Fire Temple, and Square Tower House from a Texas Tech University/CyArk research partnership (angolul)
• Archäologe im Mesa-Verde-Nationalpark (Universität von Pennsylvania) (angolul)