Mezeikabóca-félék

Mezeikabóca-félék
Graphocephala coccinea
Graphocephala coccinea
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Öregrend: Paraneoptera
Rend: Félfedelesszárnyúak (Hemiptera)
Alrend: Kabócák (Auchenorrhyncha)
Alrendág: Cicadomorpha
Öregcsalád: Membracoidea
Család: Cicadellidae
Latreille, 1802
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mezeikabóca-félék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mezeikabóca-félék témájú kategóriát.

A mezeikabóca-félék (Cicadellidae) a rovarok (Insecta) osztályának félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe, ezen belül a kabócák (Auchenorrhyncha) alrendjébe tartozó család.

Előfordulásuk

A mezeikabóca-félék a világ trópusi és mérsékelt szélességi fokain mindenütt előfordulnak, ahol elegendő növényi táplálékot találnak. A trópusokon sok faj mezőgazdasági kártevőnek számít, hiszen legyengítik a növényeket, és betegségeket terjesztenek. A rovarirtási intézkedések ellenére minden faj továbbra is nagyon elterjedt.

Megjelenésük

Ezek a félfedelesszárnyúak olykor elérhetik a 15 millimétert, de általában csak 2-10 milliméteresek. Színezetük többnyire zöld, a leveleken jó álcázást biztosít; egyes fajok élénk színűek. Egyes színes fajoknál a hím és a nőstény különböző színezetű. Két pár, nyugalmi állapotban fedélszerűen egymásra boruló szárnya van. Az elülső szárnyak a tövüknél vastagabbak, a szárnyak csúcsa felé membránszerűek. A hátsó szárnyak vékony hártyájúak. Kis összetett szemük van. Szájszervük háromtagú szúró-szívó szájszerv, melynek eredési helye a fej alsó részén található. A felső és alsó szájszerveik tűszerű tőröket alkotnak, melyek a növény felületének átfúrására szolgálnak. A barázdált alsó ajakban fekszenek, amely védőn veszi körül a szúrósörtéket.

Életmódjuk

A mezeikabóca-félék nagy csoportokban élnek. Táplálékuk növényi nedvek. Mint a levéltetvek, e rovarok is termelnek mézharmatot. A rovarok legfeljebb egy évig élnek.

Szaporodásuk

A párzási időszak a nyár végén van. A párzási kiáltások egy úgynevezett doboló szerv segítségével jönnek létre. Egy izom összehúzódással behorpasztja a dob fedelét, ami kattanó hangot ad. Ha az izom elernyed, a lap újra kidomborodik. Ez a folyamat másodpercenként 170-480-szor is lejátszódhat. A rovarok kis csomókban, a növényi szövetekbe rakják le petéiket. A lárvák kifejlődése a hőmérséklettől függ, néha egész télen át elhúzódik. Nincs náluk bábállapot.

Rendszerezés

A családba az alábbi nemek tartoznak:

  • Acinopterus
  • Agallia
  • Ambigonalia
  • Balclutha (Kirkaldy, 1900)
  • Balolina
  • Carneocephala
  • Circulifer
  • Deltocephalus (Burmeister, 1838)
  • Draeculacephala
  • Empoasca (Walsh, 1862)
  • Exitianus
  • Graphocephala
  • Gyponana
  • Kirkaldiella (Osborn, 1935)
  • Kunzeana
  • Macropsis (Lewis, 1835)
  • Nephotettix
  • Nesolina (Osborn, 1935)
  • Nesophrosyne (Kirkaldy, 1907)
  • Nesophryne (Kirkaldy, 1907)
  • Opsius (Fieber, 1866)
  • Protalebrella
  • Scaphytopius
  • Spanbergiella
  • Stragania (Stal, 1862)
  • Zygina

Források

  • Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • ITIS szerinti rendszerbesorolása
Taxonazonosítók
  • Biológia Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap