Moszin–Nagant
Moszin–Nagant ismétlőpuska (M1891) | |
Típus | ismétlőpuska |
Ország | Orosz Birodalom Szovjetunió Oroszország |
Alkalmazás | |
Alkalmazás ideje | 1891–jelenleg |
Használó ország | Afganisztán, Albánia, Kína, Kuba, Kelet-Németország, Finnország, Észak-Korea, Oroszország, Szovjetunió, Románia, Lengyelország, Magyarország, Egyiptom, Irak, Szíria, Észak-Vietnám |
Háborús alkalmazás | Orosz–japán háború, Első világháború, Polgárháború és intervenció Szovjet-Oroszországban, Török függetlenségi háború, Spanyol polgárháború, Második kínai–japán háború, Második világháború, Kínai polgárháború, Koreai háború, Vietnámi háború, A Szovjetunió afganisztáni háborúja, Délszláv háború, Első csecsen háború, Második csecsen háború Iraki háború Orosz–ukrán háború |
Műszaki adatok | |
Űrméret | 7,62 |
Lőszer | 7,62×54 mm R |
Tárkapacitás | 5 |
Működési elv | kézi működtetésű hengeres zár, forgó-toló záras |
Tömeg | 4 kg (M91/30) 3,4 kg (M38) 4,1 kg (M44) kg |
Fegyver hossza | 1232 mm (M91/30) 1013 mm mm |
Csőhossz | 730 mm (M91/30) 514 mm |
Csőtorkolati sebesség | 770 - 880 m/s |
Max. lőtávolság | 1800 m |
Irányzék típusa | nyílt |
A Wikimédia Commons tartalmaz Moszin–Nagant ismétlőpuska (M1891) témájú médiaállományokat. |
A Moszin–Nagant ismétlőpuska a cári orosz hadseregben 1891-ben rendszeresített 7,62 mm űrméretű, belsőtáras ismétlőpuska. Ismert még M1891 és Moszin-puska néven, de gyakran nevezik háromvonalas puskának[1] is. A cári hadsereg, majd modernizált változata a Vörös Hadsereg alapvető gyalogsági lövészfegyvere volt az AK gépkarabély megjelenéséig. A fegyvert Szergej Moszin tervezte, a konstrukcióhoz pedig a belga Léon Nagant által szerkesztett középágytárat használta fel.
1930-ban korszerűsítették. Csökkentették a tömegét, a cső, és így a fegyver hosszát, valamint új irányzékot kapott. A modernizált puskát M1891/30 típusjellel rendszeresítették. Optikai irányzékkal felszerelve mesterlövész fegyverként is használták a szovjet mesterlövészek. Az M1891/30 a második világháború után a Magyar Néphadseregben is rendszeresítve volt 48 M. ismétlőpuska néven.[2]
Jegyzetek
Források
- Kovács Zoltán, Nagy István: Kézi lőfegyverek, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1986, ISBN 963-326-338-7, p. 107.
- Az első világháború portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap