Nebrai korong
A nebrai korong egy kb. 3600 éves régészeti lelet, az égbolt legrégebbi ismert ábrázolása.
Az UNESCO Nemzetközi Tanácsadó Bizottsága 2013-ban A világ emlékezete program részévé nyilvánította, mint egy kozmikus jelenség legkorábbi konkrét ábrázolását.[1]
Leírása
A bronzkorong 32 cm átmérőjű, a szélénél alig 1,7 mm vastag, ami a közepén eléri a 4,5 mm-es vastagságot, súlya 2,3 kg. A korongot egy kőládában találták, amely még két kardot, két karperecet és néhány más bronztárgyat tartalmazott.
A kerek bronzlapra eredetileg 32 db, aranyfóliából készült kicsi, kerek korongot, egy nagyobb korongot, egy félhold alakú lemezt, egy 120 fokos, 9 cm sugarú körcikkhez tartozó ívet és két, szimmetrikusan elhelyezett, a teljes kör kb. negyed-negyed részét kitevő pántot rögzítettek. A negyed körívű pántok egyike hiányzik.
Fémtani vizsgálatok alapján maga a bronzlap két helyről származó alapanyagból készült: az ötvözethez szükséges réz minden valószínűség szerint az ausztriai Salzburg környékéről származik, ám az aranybevonat erdélyi bányából származó aranyból készülhetett.
Megtalálása
1999-ben Németországban, a Szász-Anhalt tartománybeli Nebra közelében került elő, fémkeresővel való illegális ásatások során. 2002 februárjában Svájcban a rendőrség egy színlelt vásárlás során lefoglalta a kincset, és az jelenleg a németországi Halle város tartományi múzeuma állandó kiállításának része.
Értelmezése
A korong az elfogadott értelmezés szerint a Napot, a Holdat és a csillagokat ábrázolja. Segítségével összhangba lehet hozni a nap-naptár és a hold-naptár ciklusát.
A korong kerületén, szimmetrikusan elhelyezve két, aranylemezből készült szegélyívet erősítettek, amelyekből az egyik hiányzik. Ezekhez az ívekhez tartozó központi szögek egyenlők és nagyságuk 82–83º. Ez megegyezik azzal a szöggel, amelyet a nyári és téli napfordulói napkelték vagy napnyugták bezárnak egymással, ha a feltételezett lelőhelyről, a Mittelberg dombról (Lipcsétől 60 km-re nyugatra) figyeljük a Nap évi mozgását a horizonton.
Így a két pánt a Nap két félévi útját szimbolizálja az adott földrajzi helyhez kötődve. Ennek alapján Wolfhard Schlosser, a bochumi Ruhr Egyetem csillagásza és Harald Meller régész állítja, hogy a korong naptárszámítást segítő csillagászati mérőműszerként funkcionált.[2] Ralf Hansen, hamburgi asztronómus ezt megelőző tanulmányában egy babiloni ékírásos szöveget felhasználva arra a megállapításra jutott, hogy a bronzkori ember már 365 napos napévvel és 354 napos holdévvel számolt.[3]
Babiloni csillagászok által nagyjából ezer évvel később leírt szabály szerint: a holdhónapok által meghatározott évbe egy tizenharmadik holdhónapot kell beiktatni akkor, amikor a Hold és a (ma ismert nevén) Fiastyúk úgy jelenik meg, ahogyan a korong is ábrázolja.[4]
Jegyzetek
Források
- Semmelweis Ignác a világemlékezet része lett
További információk
- Arche Nebra - Die Himmelsscheibe erleben A kiállító múzeum honlapja
- Vulkánkitörés miatt válhatott értéktelenné a nebrai korong mult-kor
- Ute Kaufholz: Sonne, Mond und Sterne. Das Geheimnis der Himmelsscheibe. Anderbeck, Anderbeck 2004, ISBN 3-937751-05-X
- Harald Meller (Hrsg.): Der geschmiedete Himmel. Die weite Welt im Herzen Europas vor 3600 Jahren. Ausstellungskatalog. Theiss-Verlag, Stuttgart 2004, ISBN 3-8062-1907-9
- Katja Näther, Sven Näther: Akte Nebra – Keine Sonne auf der Himmelsscheibe? Naether, Wilhelmshorst 2004, ISBN 3-934858-02-3
- Uwe Reichert: Der geschmiedete Himmel. in: Spektrum der Wissenschaft. Heidelberg 2004,11, S.52–59. ISSN 0170-2971
- Rahlf Hansen: Die Himmelsscheibe von Nebra – neu interpretiert, in: Archäologie in Sachsen-Anhalt N.F. 4.2006 (2007), ISSN 0072-940X, S. 289–304.
