Skirgaila

Skirgaila

Skirgaila ábrázolása az 1578-as Sarmatiae Europeae descriptio-ban

A Litván Nagyfejedelemség kormányzója
Uralkodási ideje
1386 – 1392
Elődje	Jogaila
Utódja	Vytautas
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Gediminas-ház
Született	kb. 1354 Vilnius^[1]
Elhunyt	1397 Kijev^[1]
Nyughelye	Pecserszka lavra
Édesapja	Algirdas
Édesanyja	Tveri Uljana
Testvére(i)	Agrypina of Lithuania Litvániai Alexandra kujáviai hercegné Švitrigaila litván nagyfejedelem Simon Lingwen Kaributas Demetrius I Starshy Karigaila Feodor Olgerdovich Vygantas II. Ulászló lengyel király Andrei of Polotsk Jagelló Ilona szerpuhovi fejedelemné

A Wikimédia Commons tartalmaz Skirgaila témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Skirgaila (katolikus keresztségben Kázmér, pravoszlávban Iván; kb. 1354 – 1397.) Litvánia kormányzója bátyja, Jogaila (Jagelló) nagyfejedelem és lengyel király helyett. Polock (1377—1381 és 1387—1397), Trakai (1382—1392) és Kijev (1395—1397) fejedelme.

Élete

Skirgaila 1354 körül született Algirdas nagyfejedelem Julianna Alekszandrovna tveri hercegnővel kötött második házasságából. 1374-ben és 75-ben részt vett a Teuton lovagrend elleni hadjáratokban. 1377-ben meghalt Algirdas és trónját kedvenc fia, Jogaila örökölte, ami miatt a legidősebb fiú, Andrej polocki fejedelem fellázadt. Bukása után Skirgaila kapta meg Polockot.

1379-ben Skirgaila a nagyfejedelem utasítására európai diplomáciai körútra indult. Elutazott a Teuton lovagrendhez, Lajos magyar és lengyel királyhoz és Vencel cseh és német királyhoz. Egyes források szerint a római pápát is meglátogatta, aki őt, mint Polock fejedelmét Oroszország hercege (dux Russiae) címmel illette.

Tevékenysége a belháborúban

1380-ban Polock polgársága fellázadt pogány fejedelme ellen. Jogaila csapatokat adott Skirgailának a felkelés leverésére, de az ostrom elhúzódott, annak ellenére hogy Skirgaila ortodox rítus szerint megkeresztelkedett és felvette az Iván nevet. Ugyanebben az évben Jogaila titkos szerződést kötött a Teuton lovagrend nagymesterével, hogy ha az nagy hatalmú nagybátyja, Kęstutis birtokaira támad, nem segít a segítségére. Amikor Kęstutis erről tudomást szerzett, seregével látszólag a lovagrend elleni hadjáratra indult, de aztán váratlanul Vilnius felé fordult, elfoglalt a várost és elfogta Jogailát és magát kiáltotta ki nagyfejedelemnek. Kęstutis utasítást adott, hogy hagyjanak fel Polock ostromával; ezután Skirgaila Livóniába menekült, Polock pedig visszakerült korábbi tulajdonosához, Andrej herceghez.

Jogaila látszatra behódolt nagybátyjának, de 1382-ben kiújult a polgárháború, ahol Skirgaila részt vett Trakai ostromában. A város bevétele után Jogaila kinevezte őt Trakai hercegének. 1382 augusztusában a két fél döntő csatára készült, de előtte Jogaila tárgyalásokra hívta Kęstutist és fiát, Vytautast. Bár garantálta biztonságukat, amikor beléptek a táborába, lefogatta őket. Skirgaila felügyelte őrizetüket Kreva várában, ám öt nappal később, augusztus 15-én holtan találta Kęstutist, aki állítólag felakasztotta magát. Gyorsan elterjedt azonban a pletyka, hogy a 85 éves herceget meggyilkolták. Vytautasnak később sikerült megszöknie.

Hamarosan ismét kitört a polgárháború, most Vytautas szövetkezett a Teuton lovagrenddel Jogaila hatalmának megdöntésére. A lovagoknak sikerült elfoglalniuk Trakait, bár 1383-ban Skirgaila visszavette. A következő évben a harcoló felek kiegyeztek, Vytautas megkapta apja régi birtokait, Trakai kivételével, amelyet majd akkor kapott volna vissza, ha Andrejt sikerül elűzni Polockból.

1384-ben Skirgaila követségbe utazott Moszkvába, hogy tárgyalásokat folytasson Jogaila és Dmitrij moszkvai fejedelem lányának, Szofjának házasságáról. A következő évben Lengyelországban volt, hogy bátyja és Hedvig királynő házasságát tárgyalja meg: végül ez a terv valósult meg. Jogaila Hedvig társuralkodója lett és Lengyelország és Litvánia perszonálunióban egyesült.

Litvánia kormányzójaként

Jogaila Skirgailát bízta meg, hogy míg ő Lengyelországban tartózkodik, helyette kormányozza Litvániát. Egyes történészek véleménye szerint tényleges nagyfejedelem volt, mások szerint egyszerű régens. Skirgaila 1386-ban legyőzte Szvjatoszláv Ivanovics szmolenszki herceg seregét és fejedelemségét Litvániához csatolta. 1387-ben elfoglalta Polockot és elűzte Andrejt. Április 28-ától Polock, Minszk és Szviszlocs fejedelmévé vált.

1389-ben Vytautas újabb harcot indított a nagyfejedelemségért. A háború elhúzódott és végül Jogaila 1392-ben kiegyezett vele és átadta neki Litvánia kormányzói tisztét, valamint Trakai fejedelemségét (amely régen Vytautas apjáé, Kęstutisé volt).

Halála

Skirgaila kompenzációképpen megkapta Kijevet. 1393 elején Vytautasszal közösen elfoglalta Vityebszket; ugyanezen év őszén részt vett a podóliai hadjáratban és bevették Cserkaszi és Zvenyigorod városokat.

1397-ben halt meg, állítólag Foma metropolita utasítására megmérgezték. Testét a kijevi Pecserszka lavra kolostorban helyezték el.

Kapcsolódó cikkek

Litván nagyfejedelmek családfája

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Скиргайло című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

Барбашев А. И. Витовт и его политика до Грюнвальдской битвы (1410 г.). — С-Пб.: Типография Н. Н. Скороходова, 1885.
Грушевський М. С. Iсторія України-Руси. - Т. 4-5. — Киев, 1993—1995.
Гудавичюс Э. История Литвы с древнейших времен до 1569 года / Перевод Г. И. Ефромова. — Том I. — Москва: Фонд имени И. Д. Сытина, 2005. — ISBN 5-94953-029-2.
Любавский М. К. Очерк истории Литовско-Русского государства до Люблинской унии включительно. — 2-е издание — Москва. Московская Художественная Печатня, 1915. — 409 c.
Н. В—н—в. Полоцкие князья // Русский биографический словарь : в 25 томах. — СПб.—М., 1896—1918.
Koncius J. Vytautas the Great. — Maiami, 1964.
Kosman M. Wielki księze Witold. — Warszawa, 1967.
Łowmiański H. Witold wielki księze litewski. — Wilno, 1930.
Pfitzner J. Grossfürst Witold von Litauen als Staatsmann. — Prag-Brunn, 1930.
Prochaska A. Dzieje Witolda wielkiego księcia Litwy. — Wilno, 1914.
Tęgowski J. Pierwsze pokolenia Gedyminowiczów. — Poznań, Wrocław, 1999.