Szószék
A szószék vagy pulpitus szónoki emelvény, amely lehetővé teszi, hogy a hallgató közönség a beszélőt jobban hallhassa és láthassa. Felekezettől függően lehet gazdag, művészi díszítésű vagy egyszerűbb kivitelű. Készülhet kőből, márványból vagy akár fából.
Mint templomberendezés
A keresztény templomokban a román korban még szabadon állt. A későbbi korokban szokásos templomberendezéssé, a templom falából kiugró építménnyé vált. A templom középpontjába valamelyik oldalfal középtengelyében a szószéket helyezték el. A szószékek feljáróját, párkányzatát, talapzatát gyakran falazták, nemegyszer művészi módon kőből faragták (pl. a kolozsvári Farkas utcai református templomban). A hangvetők azonban szinte kivétel nélkül fűrészelt, leginkább a famennyezetek stílusában festett díszítésű asztalosmunkák voltak. A református templomokban kedvelt motívum volt a saját vérével fiókáit tápláló pelikán, amelynek alakját gyakran illesztették a szószékkorona csúcsára. Az épített szószékfeljáró, szószéktalapzat és a szószék párkányzata felületein lévő vakolatdíszítés a 19. század elejétől fogva a forrásává vált lakóházak díszítőmotívumainak is, ezek közvetlenül befolyásolták a lakóházak oromzatának, homlokzatának építészeti kiképzését.[1]
Források
- Révai
- Új magyar lexikon 6. kötet 274. old.
- Magyar néprajzi lexikon
Jegyzetek
- ↑ Magyar néprajzi lexikon
Kapcsolódó szócikkek
- Ambó
