Szakáll Antal

Szakáll Antal, Szakál (Debrecen, 1840. január 23. (keresztelés)^[1] – Budapest, Ferencváros, 1895. november 7.)^[2] színész.

Életútja

Szakál Antal és Szabó Zsuzsanna fiaként született. 1863. április 5-én lépett a színipályára Reszler István társulatánál. 1866-ig Győrött szerepelt, 1870-ben Aradon működött. 1879-ben Völgyi György, 1880-ban Erdélyi Marietta, majd Miklósy Gyula, Szegedy Mihály, Hegyi Gyula voltak az igazgatói. 1885. július 1-én mint vendég fellépett a Nemzeti Színházban a Tartuffe-ben. Később mint recitátor működött a pályán. Előadta Antonius beszédét, Richárd koporsókérő jelenetét, Tartuffe jeleneteit és lírai részleteket. A budapesti Rókus kórházban hunyt el, halálát állkapocsrák okozta.

Húga Török Miklósné Szakáll Róza színésznő, neje Eichner Anna színésznő volt.

Fontosabb szerepei

• gr. Csák (Czakó Zsigmond: Végrendelet)
• Artus (Friedrich Halm: Griseldis)
• II. József (Lukácsy Sándor: A zsidó apáca és József császár)

Működési adatai

1863–65: Reszler István; 1865–66: Szabó József, Philippovits István; 1869–70: Latabár Endre, Follinus János; 1872: Miklósy; 1874: Hubay Gusztáv, Sztupa Andor; 1875–76: Némethyné; 1876: Vezéri Ödön; 1876–77: Csóka Sándor; 1877–78: Gerőfi Jakab; 1878: Kuthy, Nyéki János; 1879: Márton Béla, Hegyi Gyula, Völgyi György; 1880–81: Erdélyi Marietta; 1883–84: Bánfalvi Béla.

Jegyzetek

Források

• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
• Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)