Többségi vesztes kritérium

Választási rendszerek
Többségi rendszerek
Relatív többségi szabály Relatív többségi szavazás, blokkszavazás, pártlistás blokkszavazás Többfordulós Kétfordulós szavazás Egyenkénti kieséses szavazás Preferenciális Azonnali többfordulós szavazás (IRV), feltételes szavazat, pótszavazat Condorcet-módszer Schulze-módszer Rangsorolt párok módszere Pozíciós szavazás Bucklin-módszer Preferenciális blokkszavazás Kardinális Elfogadó szavazás Pontozásos szavazás
Arányos rendszerek
Egyéni Egyetlen átruházható szavazat Arányos elfogadó szavazás Pártlistás Legmagasabb átlag alapú módszerek: D’Hondt, Sainte-Laguë, Hungtington-Hill Legnagyobb maradék alapú módszerek: Hare, Droop, Imperiali, Hagenbach-Bischoff Egyéb Biproporcionális mandátumelosztás
Félarányos és vegyes rendszerek
Nem vegyes félarányos Egyetlen nem-átruházható szavazat Korlátozott blokkszavazás Nem kompenzációs vegyes Árokrendszer Többségi bónusz Kompenzációs vegyes Vegyes arányos rendszer Kétszavazatos töredékszavazat-visszaszámláló Egyszavazatos módszerek Magyar országgyűlési (2010−) Magyar országgyűlési (1989−2010)
Egyéb
Pártlisták Nyílt lista, Zárt lista, Helyi lista Választási rendszerek összehasonlítása Választási rendszerek országonként
Sablon:Választási rendszerek m v sz

A többségi vesztes kritérium (vagy abszolút többségi vesztes kritérium) az egygyőzteses szavazási rendszerek értékelésének kritériuma.^[1][2][3][4] A kritérium szerint ha a választók többsége minden más jelöltet előnyben részesít egy adott jelölttel szemben, akkor az a jelölt nem nyerhet.

Ha egy rendszer megfelel a Condorcet-vesztes kritériumnak vagy a kölcsönös többségi kritériumnak, akkor a többségi vesztes kritériumnak is mindig megfelel. A Condorcet-kritérium teljesítése azonban nem jelenti a többségi vesztes kritérium teljesülését, például a minimax Condorcet módszer teljesíti a Condorcet-kritériumot, de a többségi vesztes kritériumot nem.

A többségi kritérium (abszolút többségi kritérium) logikailag független a többségi vesztes kritériumtól, például a relatív többségi szavazás kielégíti a többségi kritériumot, de a többségi vesztes kritériumot nem. Fordítva pedig az anti-többségi rendszer szabály a többségi vesztes kritériumot kielégíti, de a többségi kritériumot nem. Nincs olyan pozíciós pontozási szabály, amely mind a többségi, mind a többségi vesztes kritériumot kielégíti,^[5][6] azonban számos nem pozíciós szabály, köztük sok Condorcet-szabály is mindkét kritériumnak megfelel.

Az többségi vesztes kritériumnak megfelelő módszerek közé tartozik az azonnali többfordulós szavazás, a Schulze-módszer, rangsorolt párok módszere, a Kemeny–Young módszer, valamint a Nanson, Baldwin, Coombs, Borda, Bucklin módszerek, a feltételes szavazás (contingent vote) és az anti-többségi szavazás.

A következő módszerek (többek között) nem felelnek meg ennek a kritériumnak: relatív többségi szavazás, minimax Condorcet, kiegészítő szavazat (a brit supplementary vote és a srí lankai verzió egyaránt), a jóváhagyó szavazás és a pontozásos szavazás.^[forrás?]

Lásd még

• Többségi kritérium
• Kölcsönös többségi kritérium
• Szavazási rendszer

Jegyzetek

1. ↑ Lepelley (1998. június 8.). „Choix social positionnel et principe majoritaire”. Annales d'Économie et de Statistique (51), 29–48. o. DOI:10.2307/20076136.  
2. ↑ Sertel (1999. szeptember 1.). „The majoritarian compromise is majoritarian-optimal and subgame-perfect implementable” (angol nyelven). Social Choice and Welfare 16 (4), 615–627. o. DOI:10.1007/s003550050164. ISSN 0176-1714.  
3. ↑ Felsenthal, Dan S. Voting procedures for electing a single candidate : proving their (in)vulnerability to various voting paradoxes. Cham, Switzerland: Springer (2018. június 8.). ISBN 978-3-319-74033-1 
4. ↑ Kondratev (2020). „Measuring Majority Power and Veto Power of Voting Rules”. Public Choice 183 (1–2), 187–210. o. DOI:10.1007/s11127-019-00697-1.  
5. ↑ Sanver (2002. március 1.). „Scoring rules cannot respect majority in choice and elimination simultaneously”. Mathematical Social Sciences 43 (2), 151–155. o. DOI:10.1016/S0165-4896(01)00087-7.  
6. ↑ Woeginger (2003. december 1.). „A note on scoring rules that respect majority in choice and elimination”. Mathematical Social Sciences 46 (3), 347–354. o. DOI:10.1016/S0165-4896(03)00050-7.  

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Majority loser criterion című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.