Valószínűségi tömegfüggvény

A valószínűségszámítás elméletében és a statisztikában a valószínűség tömegfüggvény annak a valószínűségét adja meg, hogy valamely diszkrét valószínűségi változó egy pontosan határozott értéket vesz fel.[1] A valószínűség tömegfüggvény gyakran a diszkrét valószínűség-eloszlás meghatározásának az elsődleges módszere. Segítségével az eloszláshoz egyértelműen hozzárendelhető egy eloszlásfüggvény. Megfordítva, egy diszkrét eloszláshoz tartozó eloszlásfüggvény is egyértelműen meghatározza a valószínűségi függvényt.

Többnyire olyan eloszlásokat vizsgálnak, amelyek természetes számokat vesznek fel értékként. A függvény minden természetes számhoz hozzárendeli annak valószínűségét. Például egy szabályos dobókockával való dobáshoz egytől hatig az egészekhez 1 6 {\displaystyle {\displaystyle {\tfrac {1}{6}}}} -ot, ezen kívül nullát rendel.

A valószínűség tömegfüggvény abban különbözik a sűrűségfüggvénytől, hogy ez utóbbi inkább folytonos eloszlások jellemzője, mint a diszkrét eloszlásoké. Mértékelméleti szempontból sűrűségfüggvény a számossági mérték szerint. Általánosabb összefüggésben súlyfüggvénynek is nevezik.

Tömegfüggvény: minden érték nemnegatív és összegük=1

Formális meghatározás

Dobókocka tömegfüggvénye

Az ábrán egy dobókocka valószínűség tömegfüggvénye látható. Minden számnak egyenlő esélye van, és határozott értéke van.

Tegyük fel, hogy X: SA (A {\displaystyle \subseteq } R) egy diszkrét valószínűségi változó, mely az S mintatérben van. Ekkor a valószínűség tömegfüggvény fX: A → [0, 1] ahol X:[2][3]

f X ( x ) = Pr ( X = x ) = Pr ( { s S : X ( s ) = x } ) . {\displaystyle f_{X}(x)=\Pr(X=x)=\Pr(\{s\in S:X(s)=x\}).}

A valós számokra kiterjesztve a definíció

f ( x ) = { P ( X = x i ) = p i , x = x i { x 1 , x 2 , , x k } 0 ,  különben. {\displaystyle f(x)={\begin{cases}P(X=x_{i})=p_{i},&x=x_{i}\in \{x_{1},x_{2},\dots ,x_{k}\dots \}\\0,&{\text{ különben.}}\end{cases}}}

Jegyezzük meg: fX valós szám, fX(x) = 0 minden x {\displaystyle \notin } X(S)-re. Lényegében hasonló meghatározás érvényes a diszkrét valószínűségi vektorokra is: X: SAn, ahol a skalár értékeket vektorra cseréljük. A teljes valószínűség minden X-re 1-gyel egyenlő.

x A f X ( x ) = 1 {\displaystyle \sum _{x\in A}f_{X}(x)=1}

Mivel a X ábrázolása megszámlálható mennyiség, a valószínűség tömegfüggvény fX(x) mindenhol zéró, kivéve az x megszámlálható értékeire. A valószínűség tömegfüggvény diszkontinuitása azért van, mert egy diszkrét valószínűségi változó kumulatív eloszlásfüggvénye is diszkontinuit, azaz nem folytonos. Ahol differenciálható, a deriváltja zéró, pont úgy, ahogy a valószínűség tömegfüggvény is zéró minden ilyen ponton.

Valószínűségeloszlás konstrukciója

Adva legyen az f : N R {\displaystyle f\colon \mathbb {N} \to \mathbb {R} } függvény, amit jellemeznek a következők:

  • f ( i ) [ 0 , 1 ] {\displaystyle f(i)\in [0,1]} minden i N {\displaystyle i\in \mathbb {N} } esetén. Tehát f {\displaystyle f} minden természetes számhoz hozzárendel egy nulla és egy közötti valós számot.
  • f {\displaystyle f} normált abban az értelemben, hogy értékeinek összege egy. Azaz
i = 0 f ( i ) = 1 {\displaystyle \sum _{i=0}^{\infty }f(i)=1} .

Ekkor f {\displaystyle f} valószínűségi tömegfüggvény, és definíciója

P ( { i } ) := f ( i ) {\displaystyle P(\{i\}):=f(i)} minden i N {\displaystyle i\in \mathbb {N} } esetén egy egyértelmű P {\displaystyle P} valószínűségeloszlás, ellátva a P ( N ) {\displaystyle {\mathcal {P}}(\mathbb {N} )} eseményalgebrával.

Valószínűségeloszlásból származtatva

Adva legyen egy P {\displaystyle P} valószínűségeloszlás az N {\displaystyle \mathbb {N} } természetes számokon, ellátva a P ( N ) {\displaystyle {\mathcal {P}}(\mathbb {N} )} eseményalgebrával. Legyenek továbbá értékei az N {\displaystyle \mathbb {N} } halmazból! Ekkor az f P : N R {\displaystyle f_{P}\colon \mathbb {N} \to \mathbb {R} } függvény, aminek definíciója

f P ( i ) := P ( { i } ) {\displaystyle f_{P}(i):=P(\{i\})}

a P {\displaystyle P} valószínűségi tömegfüggvénye. Hasonlóan, az f X : N R {\displaystyle f_{X}\colon \mathbb {N} \to \mathbb {R} } függvény az

f X ( i ) := P ( X = i ) {\displaystyle f_{X}(i):=P(X=i)}

definícióval az X {\displaystyle X} valószínűségi tömegfüggvénye.

Példák

Tegyük fel, hogy egy érem minden dobásnál egy S térben van, és X a valószínűségi változó, mely 0, ha ’írás’, és 1, ha ’fej’. Mivel az érem szabályos, a valószínűség tömegfüggvény:

f X ( x ) = { 1 2 , x { 0 , 1 } , 0 , x { 0 , 1 } . {\displaystyle f_{X}(x)={\begin{cases}{\frac {1}{2}},&x\in \{0,1\},\\0,&x\notin \{0,1\}.\end{cases}}}

Ez a binomiális eloszlás egy speciális esete.

A binomiális eloszlás valószínűségi tömegfüggvénye

f n , p ( k ) = { ( n k ) p k ( 1 p ) n k  ha  k { 0 , 1 , , n } 0  egyébként {\displaystyle f_{n,p}(k)={\begin{cases}{\binom {n}{k}}p^{k}(1-p)^{n-k}&{\text{ ha }}k\in \{0,1,\dots ,n\}\\0&{\text{ egyébként}}\end{cases}}}

ahol n {\displaystyle n} és p ( 0 , 1 ) {\displaystyle p\in (0,1)} az eloszlás paraméterei ( n {\displaystyle n} természetes, p ( 0 , 1 ) {\displaystyle p\in (0,1)} valós szám). A normáltság következik a binomiális tételből, hiszen

k = 0 f n , p ( k ) = k = 0 n ( n k ) p k ( 1 p ) n k = ( ( 1 p ) + p ) n = 1 {\displaystyle \sum _{k=0}^{\infty }f_{n,p}(k)=\sum _{k=0}^{n}{\binom {n}{k}}p^{k}(1-p)^{n-k}=((1-p)+p)^{n}=1} .

A geometriai eloszlás valószínűségi tömegfüggvénye

f p ( k ) = p ( 1 p ) k {\displaystyle f_{p}(k)=p(1-p)^{k}} ha k { 0 , 1 , 2 , } {\displaystyle k\in \{0,1,2,\dots \}}

egy rögzített p ( 0 , 1 ) {\displaystyle p\in (0,1)} paraméterrel. A normáltság a geometriai sorból következik, mivel

k = 0 f p ( k ) = p k = 0 ( 1 p ) k = p 1 ( 1 p ) = 1 {\displaystyle \sum _{k=0}^{\infty }f_{p}(k)=p\sum _{k=0}^{\infty }(1-p)^{k}={\frac {p}{1-(1-p)}}=1} .

Általánosabb valószínűségi tömegfüggvény

A definíció kiterjeszthető általánosabb diszkrét eloszlásokra is, ahol az értékek nem feltétlenül természetes számok, de legfeljebb megszámlálhatóan végtelen van belőlük. Legyen Ω {\displaystyle \Omega } egy ilyen halmaz, és legyen f : Ω [ 0 , 1 ] {\displaystyle f\colon \Omega \to [0,1]} függvény úgy, hogy

i Ω f ( i ) = 1 {\displaystyle \sum _{i\in \Omega }f(i)=1} ,

ekkor f {\displaystyle f} alapján definiálható egy eloszlás:

P ( { i } ) := f ( i ) {\displaystyle P(\{i\}):=f(i)} minden i Ω {\displaystyle i\in \Omega } valós számra.

Ez az eloszlás egyértelmű az ( Ω , P ( Ω ) ) {\displaystyle (\Omega ,{\mathcal {P}}(\Omega ))} eseményalgebrán.[4]

Megfordítva, ha P {\displaystyle P} valószínűségeloszlás az ( Ω , P ( Ω ) ) {\displaystyle (\Omega ,{\mathcal {P}}(\Omega ))} eseményalgebrán, és X {\displaystyle X} egy valószínűségi változó, amely értékeit az Ω {\displaystyle \Omega } halmazból veszi fel, akkor az f P : Ω [ 0 , 1 ] {\displaystyle f_{P}\colon \Omega \to [0,1]} függvény, amelynek definíciója

f P ( i ) := P ( { i } ) {\displaystyle f_{P}(i):=P(\{i\})} ,

a P {\displaystyle P} valószínűségeloszlás általánosított valószínűségi tömegfüggvénye. Továbbá az X {\displaystyle X} valószínűségi változó valószínűségi tömegfüggvénye egy f X : Ω [ 0 , 1 ] {\displaystyle f_{X}\colon \Omega \to [0,1]} függvény:

f X ( i ) := P ( X = i ) {\displaystyle f_{X}(i):=P(X=i)} [5]

Alternatív definíció

Egyes szerzők először definiálják a ( p i ) i Ω {\displaystyle (p_{i})_{i\in \Omega }} valós sorozatokat azzal, hogy p i [ 0 , 1 ] {\displaystyle p_{i}\in [0,1]} minden i Ω {\displaystyle i\in \Omega } esetén és i Ω p i = 1 {\displaystyle \sum _{i\in \Omega }p_{i}=1} . Elnevezik ezeket a sorozatokat valószínűségi vektoroknak[6] vagy sztochasztikus soroknak, vektoroknak.[7][8]

Ekkor a valószínűségi tömegfüggvény egy f : Ω [ 0 , 1 ] {\displaystyle f\colon \Omega \to [0,1]} függvény, melynek definíciója

f ( i ) = p i {\displaystyle f(i)=p_{i}} minden i Ω {\displaystyle i\in \Omega } esetén. Megfordítva, minden Ω {\displaystyle \Omega } n értelmezett valószínűségeloszláshoz vagy valószínűségi változóhoz tartozik egy ( P ( { i } ) ) i Ω {\displaystyle (P(\{i\}))_{i\in \Omega }} fölötti valószínűségi vektor, illetve ( P ( X = i ) ) i Ω {\displaystyle (P(X=i))_{i\in \Omega }} valószínűségi vektor.

Vannak továbbá szerzők, akik magát a ( p i ) i Ω {\displaystyle (p_{i})_{i\in \Omega }} valószínűségi vektort nevezik valószínűségi tömegfüggvénynek.[9]

További példák

Tipikus példa a diszkrét egyenletes eloszlás egy véges Ω {\displaystyle \Omega } halmazon. Ekkor a valószínűségi tömegfüggvény

f ( i ) = 1 | Ω | {\displaystyle f(i)={\tfrac {1}{|\Omega |}}} minden i Ω {\displaystyle i\in \Omega } esetén.

Véletlen sorozatok segítségével is konstruálható a valószínűségi tömegfüggvény: Legyen ( a i ) i Ω {\displaystyle (a_{i})_{i\in \Omega }} pozitív valós számok legfeljebb megszámlálhatóan végtelen sorozata, az Ω {\displaystyle \Omega } indexhalmazzal, azzal együtt, hogy

i Ω a i < {\displaystyle \sum _{i\in \Omega }a_{i}<\infty } .

Ekkor

c = i Ω a i {\displaystyle c=\sum _{i\in \Omega }a_{i}} .

Ezzel ( a i c ) i Ω {\displaystyle ({\tfrac {a_{i}}{c}})_{i\in \Omega }} sztochasztikus sorozat, ami valószínűségi tömegfüggvényt definiált. Ha például az

a k := λ k k ! {\displaystyle a_{k}:={\frac {\lambda ^{k}}{k!}}} ha k N {\displaystyle k\in \mathbb {N} } ,

sorozatot tekintjük, akkor

k = 0 λ k k ! = e λ {\displaystyle \sum _{k=0}^{\infty }{\frac {\lambda ^{k}}{k!}}=e^{\lambda }} a normálási konstans.

Tehát a valószínűségi tömegfüggvény

f ( k ) = e λ λ k k ! {\displaystyle f(k)=e^{-\lambda }{\frac {\lambda ^{k}}{k!}}} , ami a Poisson-eloszlás valószínűségi tömegfüggvénye.

Valószínűségi változók mérőszámai

A valószínűségi változók és valószínűségeloszlások fontos mérőszámai meghatározhatók a valószínűségi tömegfüggvény alapján.

Várható érték

Ha X {\displaystyle X} valószínűségi változó N {\displaystyle \mathbb {N} } -beli értékekkel, és f X {\displaystyle f_{X}} valószínűségi tömegfüggvénnyel, akkor várható értéke

E ( X ) = k = 0 k f X ( k ) {\displaystyle \operatorname {E} (X)=\sum _{k=0}^{\infty }k\cdot f_{X}(k)} .

Ez mindig létezik, de lehet végtelen is.

A várható érték általános esetben hasonlóan számítható, de nem biztos, hogy létezik. Legyen Ω R {\displaystyle \Omega \subset \mathbb {R} } legfeljebb megszámlálható végtelen halmaz, és vegyen fel az X {\displaystyle X} valószínűségi változó Ω {\displaystyle \Omega } -beli értékeket, továbbá legyen valószínűségi tömegfüggvénye f X {\displaystyle f_{X}} , ekkor a várható érték, ha létezik, akkor

E ( X ) = k Ω k f X ( k ) {\displaystyle \operatorname {E} (X)=\sum _{k\in \Omega }k\cdot f_{X}(k)} .

Szórás

A szórásnégyzet, szórás is kiszámítható. Legyen X {\displaystyle X} valószínűségi változó N {\displaystyle \mathbb {N} } -beli értékekkel, és f X {\displaystyle f_{X}} valószínűségi tömegfüggvénnyel, akkor szórásnégyzete

Var ( X ) = k = 0 ( k μ ) 2 f X ( k ) {\displaystyle \operatorname {Var} (X)=\sum _{k=0}^{\infty }(k-\mu )^{2}f_{X}(k)} ,

ahol E ( X ) = μ {\displaystyle \operatorname {E} (X)=\mu } a várható érték.

Az eltolási tételt felhasználva

Var ( X ) = μ 2 + k = 0 k 2 f X ( k ) {\displaystyle \operatorname {Var} (X)=-\mu ^{2}+\sum _{k=0}^{\infty }k^{2}f_{X}(k)}

Hasonlóan, ha az értékek Ω {\displaystyle \Omega } -ból valók:

Var ( X ) = k Ω ( k μ ) 2 f X ( k ) {\displaystyle \operatorname {Var} (X)=\sum _{k\in \Omega }(k-\mu )^{2}f_{X}(k)}

feltéve, ha a szórás létezik.

Módusz

A diszkrét valószínűségi változó módusza a valószínűségi tömegfüggvény alapján értelmezhető: Ha az X {\displaystyle X} valószínűségi változó N {\displaystyle \mathbb {N} } -ből vesz fel értékeket, és valószínűségi tömegfüggvénye f {\displaystyle f} , akkor módusza k mod = f ( k 1 ) f ( k mod ) f ( k + 1 ) {\displaystyle k_{\text{mod}}=f(k-1)\leq f(k_{\text{mod}})\geq f(k+1)} .

A módusz hasonlóan értelmezhető, ha a valószínűségi változó helyett valószínűségeloszlásból indulunk ki. A módusz szintén

k mod = f ( k 1 ) f ( k mod ) f ( k + 1 ) {\displaystyle k_{\text{mod}}=f(k-1)\leq f(k_{\text{mod}})\geq f(k+1)} .

Általában, ha Ω {\displaystyle \Omega } legfeljebb megszámlálható végtelen, és rendezhető az x k {\displaystyle x_{k}} sorozatba úgy, hogy < x k 1 < x k < x k + 1 < {\displaystyle \dots <x_{k-1}<x_{k}<x_{k+1}<\dots } , akkor x k {\displaystyle x_{k}} módusz, hogyha

f ( x k 1 ) f ( x k ) f ( x k + 1 ) {\displaystyle f(x_{k-1})\leq f(x_{k})\geq f(x_{k+1})} [10]

Tulajdonságok

Eloszlásfüggvények

Ha f {\displaystyle f} valószínűségi tömegfüggvény N {\displaystyle \mathbb {N} } -en, akkor az eloszlásfüggvény a megfelelő valószínűségi mérték szerint

F P ( x ) = i = 0 x f ( i ) {\displaystyle F_{P}(x)=\sum _{i=0}^{\lfloor x\rfloor }f(i)}

ahol x {\displaystyle \lfloor x\rfloor } az egészrészfüggvény, azaz a legnagyobb egész szám, ami nem nagyobb x {\displaystyle x} -nél (kisebb, vagy egyenlő vele).

Ha f {\displaystyle f} a legfeljebb megszámlálható végtelen A R {\displaystyle A\subset \mathbb {R} } halmazon van értelmezve, akkor a valószínűségi mérték eloszlásfüggvénye

F P ( x ) = i x f ( i ) {\displaystyle F_{P}(x)=\sum _{i\leq x}f(i)} .

Például lehet A = Z {\displaystyle A=\mathbb {Z} } , vagy A = Q {\displaystyle A=\mathbb {Q} } .

Valószínűségi változók összege és konvolúciója

A diszkrét valószínűségi változók esetén a valószínűségeloszlások konvolúciója visszavezethető a valószínűségi tömegfüggvények konvolúciójára. Legyenek P , Q {\displaystyle P,Q} valószínűségeloszlások, és valószínűségi tömegfüggvényeik rendre f P {\displaystyle f_{P}} és f Q {\displaystyle f_{Q}} , ekkor

f P Q = f P f Q {\displaystyle f_{P*Q}=f_{P}*f_{Q}} ,

ahol P Q {\displaystyle P*Q} a P {\displaystyle P} és Q {\displaystyle Q} , f g {\displaystyle f*g} az f {\displaystyle f} és g {\displaystyle g} konvolúciója. Tehát a valószínűségeloszlások konvolúciójának valószínűségi tömegfüggvénye ugyanaz, mint valószínűségi tömegfüggvényeik konvolúciója.

Ez a tulajdonság egyszerűen átvihető független valószínűségi változókra. Ha X , Y {\displaystyle X,Y} független valószínűségi változók rendre az f X {\displaystyle f_{X}} és f Y {\displaystyle f_{Y}} valószínűségi tömegfüggvényekkel, akkor

f X + Y = f X f Y {\displaystyle f_{X+Y}=f_{X}*f_{Y}} .

Tehát az összeg valószínűségi tömegfüggvénye a valószínűségi változók valószínűségi tömegfüggvényének konvolúciója.

Valószínűséggeneráló függvény

N {\displaystyle \mathbb {N} } -en minden valószínűségeloszláshoz hozzárendelhető valószínűséggeneráló függvény. Ez polinom vagy hatványsor, melynek együtthatói rendre éppen a valószínűségi tömegfüggvény értékei. Így a definíció

m P ( t ) = k = 0 f P ( k ) t k {\displaystyle m_{P}(t)=\sum _{k=0}^{\infty }f_{P}(k)t^{k}} ,

ahol f P {\displaystyle f_{P}} egy P {\displaystyle P} valószínűségeloszlás valószínűségi tömegfüggvénye. Hasonlóan definiálható valószínűségi változó valószínűséggeneráló függvénye is.

A valószínűséggeneráló függvények megkönnyítik a valószínűségeloszlások vizsgálatát és a velük való számolást. Így például konvolúció helyett elég szorozni, majd a valószínűséggeneráló függvényből visszakövetkeztetni. Az eloszlás fontos adataira (mint várható érték, szórás) is lehet a valószínűséggeneráló függvényből következtetni.

Jegyzetek

  1. Stewart, William J.. Probability, Markov Chains, Queues, and Simulation: The Mathematical Basis of Performance Modeling. Princeton University Press, 105. o. (2011). ISBN 978-1-4008-3281-1 
  2. Kumar, Dinesh. Reliability & Six Sigma. Birkhäuser, 22. o. (2006). ISBN 978-0-387-30255-3 
  3. Rao, S.S.. Engineering optimization: theory and practice. John Wiley & Sons, 717. o. (1996). ISBN 978-0-471-55034-1 
  4. Schmidt: Maß- und Wahrscheinlichkeit. 2011, S. 196.
  5. Czado, Schmidt: Mathematische Statistik. 2011, S. 4.
  6. Klenke: Wahrscheinlichkeitstheorie. 2013, S. 13.
  7. Meintrup, Schäffler: Stochastik. 2005, S. 63.
  8. Schmidt: Maß- und Wahrscheinlichkeit. 2011, S. 234.
  9. Georgii: Stochastik. 2009, S. 18.
  10. A.V. Prokhorov.szerk.: Michiel Hazewinkel: az Encyclopaedia of Mathematics Mode cikke. Berlin: Springer-Verlag (2002). ISBN 1-4020-0609-8 

Irodalom

  • Johnson, N.L., Kotz, S., Kemp A: Univariate Discrete Distributions (2nd Edition). (hely nélkül): Wiley. 1993. ISBN 0-471-54897-9  
  • Hans-Otto Georgii. Stochastik. Einführung in die Wahrscheinlichkeitstheorie und Statistik, 4., Berlin: Walter de Gruyter (2009). ISBN 978-3-11-021526-7 
  • Achim Klenke. Wahrscheinlichkeitstheorie, 3., Berlin Heidelberg: Springer-Verlag (2013). ISBN 978-3-642-36017-6 
  • David Meintrup, Stefan Schäffler. Stochastik. Theorie und Anwendungen. Berlin Heidelberg New York: Springer-Verlag (2005). ISBN 978-3-540-21676-6 
  • Klaus D. Schmidt. Maß und Wahrscheinlichkeit, 2., átnézett, Heidelberg Dordrecht London New York: Springer-Verlag (2011). ISBN 978-3-642-21025-9 
  • Claudia Czado, Thorsten Schmidt. Mathematische Statistik. Berlin Heidelberg: Springer-Verlag (2011). ISBN 978-3-642-17260-1 
  • Ulrich Krengel. Einführung in die Wahrscheinlichkeitstheorie und Statistik. Für Studium, Berufspraxis und Lehramt, 8., Wiesbaden: Vieweg (2005). ISBN 3-8348-0063-5 

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Wahrscheinlichkeitsfunktion című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek