Szászencs

Szászencs (Enciu)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Beszterce-Naszód
Község	Szentmáté
Rang	falu
Községközpont	Szentmáté
Irányítószám	427138
SIRUTA-kód	33694
Népesség
Népesség	156 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	– (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	323 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 03′ 02″, k. h. 24° 15′ 01″47.050628, 24.25022547.050628°N 24.250225°EKoordináták: é. sz. 47° 03′ 02″, k. h. 24° 15′ 01″47.050628, 24.25022547.050628°N 24.250225°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Szászencs témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szászencs (románul: Enciu) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése

Szamosújvártól keletre fekvő település.

Nevének eredete

Neve német eredetű, az Ents(ch), Entz, Hentz(er), Hints(ch)(er), Ints(ch)(er), Jents(ch)(er), Jentz(er), formái személy-és családnevek. Nevét egykori alapítója után kaphatta.

Története

Szászencs, Encs nevét 1334n említette először oklevél Ench néven, János fia Márton (magister Johannes dictus Henul de Bistricia) birtokaként, aki bizonyosan valami besztercei szász lehetett, mert a későbbiekben, mikor eladományozták, azzal együtt besztercei házakat is eladományoztak.

1386-ban Károly Róbert király a birtokot fele részben Bethleni János fia Gergelynek, másik felét pedig az ugyancsak e családból származó Almakereki, másként Apaffy János fiainak Péternek és Lászlónak adományozta oda.

1467-ben Almakeréki Apafi Mihály Ench felét, a malommal, zálogba adta Geréb Jánosné Zsófiának.

1576-ban birtokosai Bethlen Gergely, Torma Dániel, Bornemisza Farkas özvegye Forgách Magdolna voltak.

Nevének további változatai: 1586-ban Enchy (Kádár III. 387),1587-ben Enczy, 1733-ban Jets, 1750-ben és 1808-ban Encs, 1888-ban Szász-Encs (Tenis), 1913-ban Szászencs.

Szászencs – mint előneve is mutatja – ősi lakosai a szászok voltak, akik valószínűleg 1601 és 1603 között pusztulhattak el, a környéket dúló ellenséges hadak kegyetlenségei következtében. 1615-ben már pusztának írták. A szászság örökébe románok léptek. Kádár József monográfiája szerint a gótikus stílusú evangélikus templomot az 1700-as években lebontották és az 1800-as évek végén már senki sem tudta, hol volt a helye – ma sem tudjuk. Tatár Árpád régész 2011. X. 28-án a görögkeleti (ortodox) temetőben ráakadt a templom egy faragott és egy nem faragott kövére, amiket másodlagosan sírkőként használtak fel.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Kékesi járásához tartozott.

1910-ben 528 lakosa volt, melyből 491 román, 14 magyar volt. Ebből 512 görögkatolikus, 13 izraelita volt.

Jegyzetek

Források

• Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
• Kádár József: Szolnok-Doboka vármegye monográfiája
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  

Galéria