Kisdebrek

Kisdebrek (Dobricel)
A falu fatemploma 1744-ben Szent Arkangyalok tiszteletére épült.
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Beszterce-Naszód
Község	Ispánmező
Rang	falu
Községközpont	Ispánmező
Irányítószám	427029
SIRUTA-kód	32866
Népesség
Népesség	487 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	< 3 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	383 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 17′ 47″, k. h. 24° 06′ 42″47.296488, 24.1117447.296488°N 24.111740°EKoordináták: é. sz. 47° 17′ 47″, k. h. 24° 06′ 42″47.296488, 24.1117447.296488°N 24.111740°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Kisdebrek (románul: Dobricel) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése

Bethlentől északnyugatra, Ispánmező közelében fekvő település.

Nevének eredete

A hegyek között, szűk völgyben fekvő falu mellett egy nagy hegy emelkedik, melyen egykor tölgyfás erdő díszlett, határán pedig keresztül folyik Nagydebrek irányába a "Dobricil" patak, erről az erdőről kaphatta nevét is, melyet szláv eredetűnek mondanak: a dobra, dubrava, dubrek szó nyelvünkön tölgyes erdőt jelent.

Története

Kisdebrek, Debreg nevét 1483-ban említette először oklevél Debreg néven, mint Harinai Farkas Tamás és Miklós birtokát.

További névváltozatai: 1593-ban Debrik-Pojána, 1603-ban Kis-Debreh, 1733-ban Kis-Debrek, 1750-ben Dobricsel, 1808-ban Debrek (Kis-), Dubricsel, 1888-ban Kis-Debrek (Dobricsel), 1913-ban Kisdebrek.

A falu a fennmaradt hagyományok szerint egykor a falutól déli irányban fekvő Csicsói hegyoldalról költözött jelenlegi helyére, a múlt század elejei leírások szerint szántás közben többször akadtak itt nagyobb kődarabokra, melyekből következtetve ott egykor nagyobb épületek lehettek.

Kisdebrek Szészárma tartozékai közé számított, de az 1567-ből fennmaradt iratokban a tartozékok közt még nem fordult elő, csak 1585-ben, tehát 1567–1585 közt keletkezhetett.

Az előbb Harinnai birtok Kisdebreket 1589-ben Báthory Zsigmond Báthory András bibornoknak adományozta.

1590-ben azonban Harinnai Farkas Miklósnak és testvérének néhai Farkas Jánosnak fiai: Tamás, István, János. Ferenc és Mihály Báthory András e birtokba való beiktatásának ellentmondtak, eredménytelenül, mert a falu még 1593-ban is Báthory András bibornok tulajdona volt.

1595-ben Farkas Miklós a maga és testvérének néhai János fiainak: Tamásnak, Istvánnak, Ferencnek és Mihálynak nevében a fejedelmet e birtok bitorlásától újra eltiltotta.

Az 1603 évi összeírás szerint már ismét Harinnai Ferenc birtoka volt.

1615-ben Suky Kata Harinnai Erdélyi Miklós özvegye kapta osztályrészül életére, midőn leánya Zsuzsanna s unokája Farkas Kata itteni javaikon megosztoznak.

1618-ban és 1628-ban Kun István birtoka volt neje jogán, 1653-ban-ban birtokosa Toldalagi Mihályné Huszár Margit. A Toldalagiak birtoka volt még 1726-ban is.

1816 körül gróf Mikó Károly, és a Rhédei leszármazottak, 1820-ban gróf Bethlen Farkas, Hollaki Antalné volt birtokos itt, 1898-ban pedig nagyobb birtokosai a Bolbosz család tagjai voltak.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásához tartozott.

1910-ben 567 lakosából 13 német, 554 román volt. Ebből 81 görögkatolikus, 473 görög keleti ortodox, 13 izraelita volt.

A 2002-es népszámláláskor 586 lakosa volt.

Nevezetesség

• 18. századi ortodox fatemplom^[2]

Galéria

Jegyzetek

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája IV.: A vármegye községeinek részletes története (Hagymás–Lápos). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901. 533. o.  
• Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.