Ibusze Maszudzsi

Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.

Ibusze Maszudzsi
az 1920-as években
Élete
Született	1898. február 15. Kamo
Elhunyt	1993. július 10. (95 évesen) Tokió, Japán
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	vers, próza
Kitüntetései	Naoki Prize (1938) Yomiuri Prize (1950) Japan Art Academy Prize (1956) Noma Literary Prize (1966) Order of Culture (1966) Person of Cultural Merit (1966)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ibusze Maszudzsi témájú médiaállományokat.

Ibusze Maszudzsi (井伏 鱒二; Hepburn: Masuji Ibuse^?; Kamo, 1898. február 15. – 1993. július 10.) japán író, esszéista, költő.

Élete

Kamo faluban született, Hirosima prefektúrában, kisbirtokos paraszti családban. 1917-ben Tokióba költözött, francia és orosz irodalmat tanult a Vaszeda Egyetemen, továbbá festészetet a Nihon Bidzsucu Gakkó-n (Japán Képzőművészeti Főiskola). Pártfogója volt a híres írónak, Dazai Oszamu-nak, aki szívesen fordult hozzá, megmutatta elkészült műveit. Az 1920-as évektől írói elismertsége egyre nőtt, különféle díjakat kapott (Naoki-díj, Noma-díj, Kultúra-érdemrend). A második világháború alatt kénytelen-kelletlen propagandistaként szolgált Szingapúrban. A hirosimai atomtámadáskor nem volt jelen szülőföldjén, de számos rokona áldozatul esett. Ibusze 95 éves korában, tüdőgyulladásban halt meg.

Művészete

Több stílussal kísérletezett, az „énregényt” elevenséggel töltötte meg, a régi, romantikus japán természetlírát robusztus, epikus erővel ruházta fel, a modern japán próza gyakori szentimentalizmusát száraz humorával vegyítette. Korai novellái közül nem egy állandó antológiadarab lett: „A szalamandra” (Szansóuo, 1923–29), Koi („A ponty”, 1926), Jofuke to ume no hana („Szilvavirág éjjel”, 1928).

Szazanami gunki („Hullámzó vizek: háborús történet”, 1930–38) című kisregénye a 12. századi szamurájháborúk során egy fiatal Taira harcos bevezetését ábrázolja a brutális világba. Dzson Mandzsiró hjórjúki („John Manjiro, a hajótörött”, 1937) című másik kisregénye megtörtént esetet dolgoz fel: egy japán halász elvetődését Amerikába, majd haza abban az időben, amikor Japán hermetikusan elzárkózott a külvilágtól.

Leghosszabb és legfontosabb regénye, A fekete eső (Kuroi ame, 1966) a hirosimai atomtámadásról szól, s nem is annyira a pusztítás teljességét dolgozza fel, mint inkább a délvidék természeti szépségét s az emberek hétköznapi civakodásait, cselekedeteit veti szembe a holokauszt szörnyűségével. Főszereplői egy férj, feleség és unokahúg – az utóbbi, Jaszuko nem kapott sugárbetegséget, mert éppen a városon kívül tartózkodott a bomba ledobásakor, s ezt próbálja a többi családtag naplóbejegyzésekkel bizonyítani, amikor férjet keresnek neki. Mire a vőlegényt sikerül meggyőzni, Jaszuko súlyosan megbetegszik: kiderül, hogy azon a bizonyos napon elkapta egy zápor, s ez a „fekete eső” nem volt más, mint a radioaktív csapadék.^[1] Imamura Sóhei 1989-ben filmet forgatott belőle.

Művei magyarul

• A szalamandra, in: Égtájak, Európa, 1977; ISSN 0133-4107
• A fekete eső; ford. Dávid Gábor; Európa, Bp., 1978; ISBN 963-07-1482-5

Jegyzetek

Források

• Japan: An Illustrated Encyclopedia I–II. Ed. Alan Campbell, David S. Noble. Tokyo: Kodansha. 1993. ISBN 4-06-931098-3
• Gy. Horváth László: Japán kulturális lexikon, Corvina, 1999, ISBN 9631347567

További információk

• Ibuse Masuji
• Doktori értekezés angol nyelven^{[halott link]}