Elyüs

Elyüs (Aleuș)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szilágy
Község	Halmosd
Rang	falu
Községközpont	Halmosd
Irányítószám	457161
SIRUTA-kód	141330
Népesség
Népesség	256 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	1
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	331 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 08′ 49″, k. h. 22° 37′ 51″47.146993, 22.63096147.146993°N 22.630961°EKoordináták: é. sz. 47° 08′ 49″, k. h. 22° 37′ 51″47.146993, 22.63096147.146993°N 22.630961°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Elyüs település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése

Szilágysomlyótól délnyugatra, Halmosd és Gyümölcsénes között fekvő település.

Története

Elyüs nevét az oklevelek 1335-ben említették először Elia? néven. 1341-ben Elleios, Elyeios, Elyews, Ellews, 1481-ben Ölves, 1587-ben Ellyeos, 1760-ban Ejüs, Ellős néven írták.

A Kraszna vármegyéhez tartozó helység Valkó tartozéka volt. 1341-ben Dancs mestert iktatták be ide, mint Valkó várának tartozékába, de a beiktatásnak Gergely fia Jakab ellentmondott. 1481-ben Losonczi Losonczy Bánffy András bácsi nagyprépost birtoka volt, aki Losonczi Bánffy Mihálynak zálogosította el. Később a Losonczy Bánffyakon kívül Báthory István, Borzási György, Ártánházi Bornemissza Boldizsár, Sarmasági András, Valkai Miklósné, Paksy Jób. Károlyi László is birtokosa volt a településnek.

Az 1808-as összeíráskor a gróf Bánffy, gróf Petki, báró Bánffy, Izsák, Kis és Szegedi családok birtoka volt. 1847-ben 317 lakosa volt, valamennyien görögkatolikusok. 1890-ben 436 lakosából 4 magyar, 5 szlovák, 407 román, 20 egyéb nyelvű , ebből 5 római katolikus, 409 görögkatolikus, 22 izraelita, a házak száma pedig 93 volt. 1910-ben 481 lakosa volt, ebből 11 magyar, 18 szlovák, 451 román, melyből 18 római katolikus, 451 görögkatolikus, 11 izraelita volt.

A 20. század elején a település Szilágy vármegye Szilágysomlyói járásához tartozott.

Nevezetességek

• Ortodox templom

Hivatkozások

Források

• Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 346–347. o. Online elérés